1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei
Már az egyezmény V. cikkelye szerint, paritásos alapon kicserélendők száma sem egyezett. Ugyanis amíg Magyarországról az 1946. június 27-ei adatok alapján 97 610 szlovák jelentkezett áttelepülésre, addig Szlovákiából 106 398 (illetve 105 047) magyart kívántak áttelepíteni Magyarországra a csehszlovák hatóságok, vagyis már itt is mintegy 10%-os differenciát tapasztalhatunk. Ennél is nagyobb felháborodást váltott ki Magyarországon és a felvidéki magyarság körében az egyezmény Vili. cikkelye alapján, úgynevezett nagy háborús bűnösként áttelepítésre kijelöltek száma, amely több mint 23 ezer, családtagokkal együtt pedig 73 187 volt. Ilyen nagyszámú „háborús bűnös" összegyűjtését az tette lehetővé a csehszlovák hatóságok számára, hogy a lakosságcsere-egyezmény pontatlanul megfogalmazott VIII. cikkelye elmulasztotta meghatározni azoknak a „nagy háborús bűnösöknek" a maximális számát, akiket Csehszlovákia a paritáson felül egyoldalúan áttelepíthet Magyarországra, s ugyancsak elmulasztotta meghatározni a jogerős ítélet meghozatalának végső határidejét. Mindez azt eredményezte, hogy a szlovák népbíróságok mondvacsinált indokokkal ezerszám helyezték vád alá és ítélték el a magyarokat, akik ellen a legsúlyosabb vád gyakran az volt, hogy magyar pártok és más magyar szervezetek tagjai voltak, vagy hogy 1938- ban részt vettek a községükbe bevonuló magyar honvédség ünneplésén. Az 1947. december 31-ig működő szlovák népbíróságoknak még így is „csupán" 4 812 magyart sikerült elítélniük,34 a szlovák telepítési szervek ennek ellenére - az ítéleteket mintegy „megelőlegezve" - már 1946 nyarán feljogosítva érezték magukat arra, hogy háborús bűnösség címén több tízezer magyart próbáljanak meg egyoldalúan áttelepíteni Magyarországra. A csehszlovák kormány ráadásul a „háborús bűnösök" névjegyzékeivel párhuzamosan átnyújtott szóbeli jegyzékében azt is leszögezte, hogy a névsort nem tekinti véglegesnek, s mivel a lakosságcsere-egyezmény a VIII. cikkely alapján áttelepítendők listájának átadására nem állapított meg külön határidőt, fenntartja magának a jogot, hogy azt tovább bővítse, s Magyarországra költöztessen olyan személyeket is, akik az átadott névjegyzékekben még nem szerepelnek.35 Amíg a paritásos csere alkalmával kitelepítendő magyarokat kizárólag Dél-Szlovákia magyarlakta járásaiból jelölték ki, addig a háborús bűnösök névjegyzékeibe már nagy számban vették fel a nyelvhatár menti, kevés magyar településsel rendelkező járások, valamint a szlovák etnikai terület, különösen a városok magyar lakosságát is. 34 Antonín RaSla: Ludové súdy v Ceskoslovensku po II. svetovej vojne ako forma mimori- adneho súdnictva. Bratislava, 1969,153. p. 35 MÓL, XIX-J-1-j, KÜM, TŰK - Csehszlovákia, 34. d„ 2362pol/1946. Szlovákiából Magyarországra kitelepítendő magyarok névjegyzékének és szóbeli jegyzékek át- nyújtása. 83