1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei
Újbars, Bori, Nemesoroszi, Kispeszek, Kétfegyvernek, Garamszentgyörgy, Hontfüzesgyarmat, Nagysalló, Hölvény, Garamvezekény, Szodó, Tergenye és Kisölved kitelepítését tervezték. A névjegyzék tanúsága szerint a lakosságcserét a Kisalföldön csupán a Csallóköz egyes településcsoportjai, néhány Szene környéki és Párkánytól északkeletre fekvő falu, valamint a zoboralji magyar nyelvsziget kerülte volna el. Úgyszintén nem, vagy általában csupán minimális mértékben érintette volna a paritásos csere a szlovák többségű, a magyar többségű, de részben szlovák származású lakossággal rendelkező, valamint a nyelvszigeti jellegű magyar települések többségét (pl. Ógyallát, Újgyallát, Málast, Barsend- rédet, Zsemlért, Ahát, Királyit), amelyeknek magyar lakosságát az illetékesek az egy tömbben élőknél alkalmasabbnak tekintették az asszimilációra, és ezért kitelepítésükkel sem számoltak. A magyar etnikai sáv középső és keleti - a nyugatinál jóval keskenyebb - szakaszán a telepítési szervek már nem gondolkodtak összefüggő régiók kitelepítésében. Itt általában megelégedtek volna a regionális központoknak számító városok (Ipolyság, Losonc, Rimaszombat, Tornaija, Rozsnyó, Szep- si, Kassa, Királyhelmec és Nagykapos), s a városokat a magyar etnikai területtel és az államhatárral összekötő magyar falvak lakosságának kitelepítésével, hogy e városokat a jövőben lehetőleg szlovákokkal betelepített községek gyűrűje vegye körül. így került fel a paritásos csere keretében kitelepítendők névjegyzékére többek között az Ipolyságot észak felől félkör alakban körülölelő magyar települések (pl. Pereszlény, Gyerk, Horváti, Középtúr, Tesmag, Ipolynagyfa- lu) lakossága, a Losonctól délre és keletre fekvő falvak (Tőrincs, Vilke, Jel- sőc, Kalonda, Miksi, Ipolygalsa, Bolyk, Ipolynyitra, Pinc, Nagydaróc) magyarsága, a Rimaszombat körüli települések, valamint a várost a magyar határral összekötő településlánc (Balogpádár, Alsópokorágy, Zeherje, Jánosi, Mezőtelkes, Kisgömöri, Kerekgede, Rimapálfala, Rimasimonyi, Rima- szécs, Csíz) lakossága, Tornaija vonzáskörzetének települései (Gömörpa- nyit, Otrokocs, Zsór, Felsőkálosa, Gömörfüge, Oldalfala, Méhi, Kövecses, Sajórecske), végül a Szepsitől és Kassától délre, az országhatár mentén húzódó településsáv (Jánok, Reste, Buzita, Komaróc, Alsólánc, Felsőlánc, Hím, Perény, Nagyida, Abaújszina, Míglécnémeti) csaknem valamennyi magyar lakója. A Bodrogközben a kitelepítés elsősorban Királyhelmecet és a régió nyugati peremének településeit (Borsi, Nagybári, Kisbári, Csarnahó, Lada- móc, Szőlőske, Bodrogszög, Bodrogszerdahely, Bodrogszentmária, Kisújlak, Bodrogszentes), az Ung-vidéken pedig annak központját, Nagykapost és Budaházát érintette volna. A magyarországi áttelepítésre kijelöltek adataiból az is kiderül, hogy a lakosságcsere-egyezmény rendelkezéseit a csehszlovák fél több szempontból sem vette figyelembe, és megpróbálta kijátszani. 81