1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei
adatot. A névjegyzékek átellenőrzése során kitűnik, hogy a magyar Külügyminisztérium és/vagy a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság munkatársai a nevek összesítése és a statisztikai kimutatások összeállítása során - többek között hibás összeadás, elírás, egyes községek téves azonosítása és téves járási besorolása, az úgynevezett nagy háborús bűnösök esetében pedig a családfővel áttelepítendő családtagoknak az összesítésből való gyakori kifelejtése következtében - számos hibát vétettek, miáltal több település, illetve járás esetében helytelenül, a ténylegesnél általában kisebbnek tüntették fel a csehszlovák fél által áttelepítésre kijelölt magyarok számát. A névjegyzékek feldolgozása még folyamatban van, eddigi vizsgálatuk azonban azt valószínűsíti, hogy a lakosságcsere-egyezmény keretében Csehszlovákiából Magyarországra áttelepíteni szándékozott magyarok összlétszáma meghaladta a 185 ezer főt. A csehszlovák kormány által átadott névjegyzékek segítségével egyúttal átfogó képet kaphatunk az eddig ismeretlen csehszlovák, illetve szlovák kitelepítési tervekről, a kitelepíteni szándékozott régiókra és településekre vonatkozó elképzelésekről. A névjegyzékekből, valamint a fent közölt járási kimutatásból az is kitűnik, hogy az SZTH - noha a paritásos cserére kijelölt járások körét kibővítette, s az 1946. májusi tervvázlatában szereplő tizenöt járáson túlmenően a Pozsonyi, Érsekújvári, Verebélyi, Kékkői, Losonci, Rima- szombati, Rozsnyói és Kassai járást, valamint Pozsony és Kassa városát is felvette a listára - a paritásos lakosságcserével továbbra is elsősorban a kisalföldi magyar tömb etnikai jellegét igyekezett megváltoztatni. Ennek megfelelően más elveket alkalmazott a magyar etnikai sáv nyugati részének, s megint másokat a középső és keleti szakaszának tervezett kitelepítése során. A Kisalföld kompakt magyar lakosságú területein a szlovák telepítési szervek elképzelése szerint egy átfogó, csaknem valamennyi régiót - a Csallóköz nagy részét, a Mátyusföldet, az Érsekújvár, Komárom és Párkány közötti térséget, valamint a Garam mentét - érintő kitelepítés zajlott volna, méghozzá úgy, hogy a kitelepítendők aránya különösen a Felső-Csallóköz- ben, Komárom térségében és a Garam mente több településén megközelítette, esetenként meg is haladta volna a helyi magyar lakosság 50%-át. A paritásos csere a Felső-Csallóközben legnagyobb mértékben Pozsony- püspöki, Szemet, Gutor, Nagypaka, Csallóköztárnok, Macháza, Csütörtök, Éberhárd, Fél, Vajasvata és Bélvata; a Csallóköz központi részén Nagymad, Fíegyéte, Pódatejed és Bögellő; az Alsó-Csallóközben, valamint a Komárom és Érsekújvár közötti térségben Örsújfalu, Komárom, Megyercs, Keszegfal- va, Gúta, Andód, Szimő, Érsekújvár, Imely, Naszvad, Martos, Izsa, Komá- romszentpéter és Perbete magyar lakosságát érintette volna. A Mátyusföl- dön a telepítési szervek elsősorban Jóka, Diószeg, Kismácséd, Tósnyárasd, Felsőszeli, Alsószeli, Királyrév, Deáki, Pered, Zsigárd, Vágfarkasd és Nádszeg, a Garam mentén pedig Mohi, Alsószecse, Felsőszecse, Kiskoszmály, 79
