1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Gulyás László: A szlovák–magyar lakosságcsere második világháború alatti diplomáciatörténeti előzményei, különös tekintettel Eduard Beneš tevékenységére

német emigrációval történő tárgyalások ezt a véleményünket támasztják alá. Az események után ötven évvel nehéz egyértelműen eldönteni, hogy Benes valójában ingadozott-e a két megoldás - szélesebb körű demokrácia a kisebbségeknek versus kemény homogenizálás - között, vagy csupán taktikázott. Benes politikai pályájának,70 gondolkodásmódjának, taktikai trükk- jeinek és az eseményeknek az ismeretében úgy véljük, hogy csak kényszerből, taktikai okokból folytatott a szudétanémet emigrációval tárgyalásokat, s amint a kényszer megszűnt, ejtette ezt a vonalat. Benes Münchenből azt a tanulságot vonta le, hogy tiszta csehszlovák nemzetállamot kell teremteni, ennek pedig egyetlen lehetséges eszköze a nemzeti kisebbségek - németek és magyarok - kitelepítése.

Az is világosan látszik, hogy BeneS megpróbálta a németek kitelepítésének kérdését következetesen összekapcsolni a magyarok kitelepítésével, s arra törekedett, hogy a német és magyar kisebbség azonos megítélés alá essék, ennek következtében mindkettővel szemben ugyanolyan intézkedéseket - értsd kitelepítés - lehessen meghozni. Természetesen ezen radikális eszköz használatához szüksége volt a nagyhatalmak támogatására. Ennek érdekében komoly diplomáciai erőfeszítéseket tett, melyek azonban felemás eredményt hoztak. Washington és London támogatta a németek elűzését, ezzel szemben nem járult hozzá a magyar kisebbség kitelepítéséhez. Washington és London 1945-re visszatáncolt korábbi álláspontjától, igyekezett a konkrét döntések meghozatalát a békekonferencia kezdetéig kitolni. Ezzel szemben a Szovjetunió támogatta Benes kitelepítési terveit, nemcsak a németekre, de a magyarokra vonatkozóan is.

Úgy véljük, BeneS 1943-as moszkvai útja, illetve az annak eredményeképpen megkötött csehszlovák-szovjet barátsági és együttműködési szerződés kulcsfontosságú esemény volt. Rövid távú következménye az lett, hogy Benes emigráns kormánya egyre inkább a szovjetek vonzáskörébe került, míg hosszú távon azt jelentette, hogy Csehszlovákia önként a Szovjetunióhoz kötötte sorsát. Időben egy kissé előreugorva azt is le kell szögeznünk, hogy Benes szovjet orientációjú politikája egy darabig jól működött. A németek és magyarok kitelepítésében, illetve a München előtti határok helyre- állításában - leszámítva Kárpátalját - a szovjet külpolitika jelentős segítséget nyújtott Benesnek a különböző nemzetközi fórumokon.

Ennek magyarázata, hogy 1947 közepéig Moszkva differenciált politikát folytatott a közép- és délkelet-európai államokkal szemben, megkülönböztette egymástól a győztes és legyőzött államokat, a szövetséges és nem szövetséges országokat, a szláv és nem szláv államokat. így például a magyarcsehszlovák relációban a szovjetek szemében Csehszlovákia győztes, szö70 Benes politikai pályájáról lásd GULYÁS László: Edvard Benes. Közép-Európa koncepciók és a valóság. Máriabesnyő-Gödöllő, 2008.

64