1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Gulyás László: A szlovák–magyar lakosságcsere második világháború alatti diplomáciatörténeti előzményei, különös tekintettel Eduard Beneš tevékenységére
Ezen felbátorodva az 1944-es év folyamán a londoni lengyel emigráns kormány, majd 1944. szeptember 27-én a lublini Lengyel Nemzeti Felszaba- dítási Bizottság - ez a Szovjetunió által létrehozott lengyel ellenkormány neve - jegyzékben fordult a Szövetségesekhez, hozzájárulásukat kérve a németek kitelepítéséhez.46 A lengyel törekvések oldalvizén haladva a londoni csehszlovák emigráns kormány 1944. november 23-án jegyzéket juttatott el az úgynevezett Európai Tanácsadó Testületnek, melyben összefoglalta a Németországgal szembeni követeléseit. A memorandum azzal számolt, hogy a háború végén 2,5 millió német lakos marad Csehszlovákiában, és ebből mintegy 1,5 milliót kell kitelepíteni.47 A jegyzékben ismét megkísérelték összekapcsolni a német és a magyar kisebbség ügyét, így érvelve: „A magyar kisebbség jelenléte a Csehszlovák Köztársaságban nem kevésbé veszedelmes probléma, mint a német kisebbség kérdése. A csehszlovák kormány fenntartja magának a jogot, hogy olyan módon járjon el [mint ebben a memorandumban kifejtette - G. L.] a magyar kisebbség mindazon tagja ellen, akik ellenségesen viselkedtek köztársaságunkkal szemben."48 1945. január 31-én a memorandumra adott válaszában az Amerikai Egyesült Államok a kitelepítést a győztes nagyhatalmak döntésétől tette függővé.49 Hasonló értelemben válaszolt a memorandumra 1945. március 8- án a brit kormány is.50 Beneá már 1945 januárjában közölte Nicholsszal, hogy törvényrendeletben akarja megfosztani a csehszlovákiai németeket állampolgárságuktól, s a kitelepítés lebonyolítására hivatalt kíván felállítani. A brit külügyminisztérium arra szólította fel Beneát, hogy tartózkodjon ilyen törvényrendelet kiadásától, s várja meg a nagyhatalmak döntését ebben az ügyben.53 Míg Anglia és az USA következetesen elutasította a csehszlovákiai magyar kisebbség kitelepítésének gondolatát, addig a Szovjetunió Beneé 1943. decemberi moszkvai tárgyalásai óta következetesen támogatta azt. A diplomáciai megoldás mellett - azaz a magyar kisebbség kitelepítése a Szövetségesek jóváhagyásával - az 1944-es év folyamán felmerült a fait accompli teremtésének lehetősége is.51 1944. augusztus 29-én a szlovákiai ellenállás központi szerve, a Szlovák Nemzeti Tanács52 kirobbantotta az úgy46 R. Sülé i. m., 109. p. 47 A jegyzéket ismerteti Kaplan i. m., 185. p.; illetve Janics i. m., 89. p. 48 Janics Kálmán: A kassai kormányprogram és a magyarság kollektív bűnössége. Pozsony, é. n., 8. p. 49 Kaplan i. m., 185. p. 50 Uo. 51 Uo. 186. p. 52 Janics 1989 i. m., 88. p. 59
