1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Štefan Šutaj–Sápos Aranka: A magyar-csehszlovák lakosságcsere. Előzmények és következmények
ezrei" című cikkében: „A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete 1946. február 27. óta nem javult, sőt romlott."50 A csehszlovák fél hivatalosan visszautasította az egyezmény ilyenfajta megszegésének vádját. J. Bruha, a Szabadság Párt küldötte egyike volt azon kevés szlovák politikusnak, aki kritizálta a cseréről szóló jegyzőkönyvben foglalt, Magyarországgal szembeni csehszlovák kötelezettségek teljesítésének elmulasztását. Az 1947. március 21-ei Alkotmányozó Nemzetgyűlésben elhangzott felszólalásában rámutatott arra, hogy a magyar vagyonok elkobzása továbbra is folytatódik, és hogy kb. 2 300 közalkalmazott - akit nemzetisége miatt bocsátottak el állásából - nem kapott szociális segélyt. Hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia ezzel bizonyítékot szolgáltat az egyezmény be nem tartására. „Ebben az esetben, ha a kormány már a kezdetekben tudatában volt annak, hogy a jegyzőkönyvben foglalt idézett kötelezettségek teljesítése nem lesz lehetséges, nem kellett volna megkötnie az egyezményt, és gondoskodnia kellett volna arról, hogy a magyarok kénytelenek legyenek az egyezményt a mi kötelezettségvállalásunk nélkül is megkötni."51 A magyarok hozzáállására válaszul a szlovákok megkezdték a magyar nemzetiségű lakosság (már régebben tervezett) Csehországba szállítását úgy, hogy azt a munkaerő átcsoportosításával összefüggő intézkedésként állították be, nehogy megvádolhassák a lakosságcsere-egyezmény jegyzőkönyvében elfogadott irányelvek megsértésével. Mindez nemcsak a magyar külügyminisztérium 1946. november 20-ai tiltakozó jegyzékét vonta maga után, hanem a rossz szociális helyzetű magyarországi szlovákok Szlovákiába való egyirányú áttelepítésének leállítását is eredményezte.52 A magyarok Csehországba való száműzése így mindkét fél kezében adu lett: a magyar fél mindaddig elutasítja a csere megvalósítását, amíg be nem fejeződik a magyarok Csehországba száműzése, a szlovák fél pedig nem hajlandó változtatni a magyar kisebbséggel szembeni belpolitikáján. Gyöngyösi szlovák képviselőkkel folytatott titkos tárgyalásai sikertelenül végződtek.53 A magyar fél fokozottan tiltakozott a csehszlovák politika ellen, Okáli pedig nagyobb számú havi kontingenseket követelt, „mivel az eddigi eredményeket - 1947. november 19-től kb. 43 ezer kitelepített - nem tartotta elegendőnek".54 50 Magyar Nemzet, 1946. október 31. 51 Az 1947. március 21-ei Alkotmányozó Nemzetgyűlés 43. ülésének gyorsírói jelentése, 6. p. 52 SNA, GT Alap. Áttekintés a CSÁB munkájáról és az eseményekről. 53 Uo. 54 Státní ústfední archív Praha (Állami Központi Levéltár, Prága; a továbbiakban: SUA Praha), J. Duris hagyatéka. D. Okáli javaslatai V. Clementisnek a magyarkérdés megoldására, 1947. március 7. 44
