1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Štefan Šutaj–Sápos Aranka: A magyar-csehszlovák lakosságcsere. Előzmények és következmények

A lakosság kitelepítésével a második világháború idején Németország és a Szovjetunió diktatórikus rezsimjei is éltek. Németország - az egyes országokból áttelepített németekkel - igyekezett etnikai határokat kialakítani. (Az ilyen jellegű megoldásokat az Olaszországgal 1939-ben, Észtországgal és Litvániával 1939-ben, Romániával 1940-ben, a Szovjetunióval - Litvániáról és Lettországról - 1941-ben, Bulgáriával ugyancsak 1941-ben, és Horvátországgal 1942-ben kötött szerződések tartalmazták.) A lakosság-áttelepítés Magyarország déli részét is érintette: A 12 ezer bukovinai székely Bácskába telepítése, amelyet kormánydelegáció irányított Szegedről, 41 napig tartott. A szerb lakosságot Bácskából telepítették át.3

A 20. századi lakosságcserék közös vonásait keresve a következőket mondhatjuk:

a) A cserét többségében a győztes államok szervezték és egy leendő etnikai konfliktus elkerülhetetlenségével próbálták megindokolni (azaz a konfliktust egységes etnikai területek kialakításával látták elkerülhetőnek), melyet igyekeztek összhangba hozni az államalakítás nemzeti elvével.

b) A népcserére háború idején vagy háború után került sor.

c) Legfőbb indokuk az etnikai kisebbség nemzetállam iránti illojalitása volt.

d) Befejezésük után szinte minden esetben eredménytelennek bizonyultak. Az áttelepítés mellett a szlovákiai magyar nemzetiségű és a magyarországi szlovák lakosság kicserélése a csehszlovák kül- és belpolitika terveiben olyan eszközként szerepelt, amellyel biztosítania kell Csehszlovákia - a csehek és a szlovákok közös állama - szláv jellegét. Mindez nyomon követhető a felkelést vezető Szlovák Nemzeti Tanács dokumentumaiban, éppúgy mint a háború befejezése után keletkezett iratokban is.

A nézetkülönbségekből, a nemzetközi politikai helyzet változásaiból vagy a hazai politikai színpad alakulásából és taktikázásából adódó változások ellenére elmondható, hogy a csehszlovák külpolitika egyik legfontosabb törekvése a magyar kisebbségtől való megszabadulás volt. Később ezt a célt a kisebbség létszámának csökkentése váltotta fel. Ezeket a csehszlovákiai kisebbségi elveket a Szlovákia területén működő valamennyi politikai párt elfogadta és támogatta.

Csehszlovákia és Magyarország közötti lakosságcsere lehetőségéről szóló feljegyzések a moszkvai és londoni emigráció anyagai között, sőt a szlovák felkelés résztvevőinek dokumentumaiban is egyaránt megtalálhatóak. A Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségében közvetlenül a háború után, 1945 júniusában egyetértés mutatkozott abban, hogy mielőbb el kell fogadni a Csehszlovákia és Magyarország közötti lakosságcseréről szóló szerződést. Az első tár3 SNA, Szlovák Liga Alapja, 6. kart. Jegyzetek a nemzetiségi kisebbségek cseréjéről és rekolonizációjáról.

35