1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Simon Attila: Előzménye volt-e az 1938-as év a csehszlovákiai magyarok 1945 és 1948 közötti jogfosztottságának?

dék- és egyéb olyan nagybirtokokat kerestek, amelyek megfelelő gazdasági épületekkel rendelkeztek a menekültek állatainak elhelyezésére, s amelyek közel voltak a vasúthoz. Hasonlóan gondolkodott a hadügyminisztérium mellett működő Csehszlovák Légionáriusok Irodája is, amely október végén megkezdte a légionáriusok evakuálásának előkészítését, valamint annak felmérését, hogyan lehetne a vagyonukat is kimenteni a köztársaság számára várhatóan elvesző területekről.45

A képlékeny és feszültséggel teli helyzetet végül a két fasiszta hatalom november 2-ai döntése oldotta fel. A szlovákság keserűen fogadta a Bécsben meghúzott határokat, ám Tiso miniszterelnök a döntés utáni órákban elhangzó pozsonyi rádióbeszédében az igazságtalanság érzésének hangsúlyozása mellett arra is kitért, hogy a szlovákok „az idegen elemektől megtisztítva", végre a maguk elképzelése szerint alakíthatják életüket.46 A magyar lakosság természetesen kitörő örömmel vette tudomásul a magyarlakta területek visszacsatolását, s az előző napok lázas, de még titokban zajló készülődésének köszönhetően a magyar települések nagy része már másnap ünnepelni kezdett. Egy kassai cseh szemtanú leírása szerint november 3-án reggel „az egész város magyar színekbe öltözött, csupán az állami hivatalok nem voltak fellobogózva... Rákóczi emléktábláját a szó szoros értelmében betemették a virágok. A Magyar Nemzeti Tanács, amely korábban nem volt megtűrve, megkezdte az ügyintézés. A város különböző részein irodákat nyitott, ahol jelentkezni lehetett a magyar polgárőrségbe. Ennek tagjai fehér karszalagot viseltek, amelyen Kassa címere, a polgárőr neve és azonosítási száma volt. Később a kereszteződésekben magyar cserkészek jelentek meg, s önkényesen irányítani kezdték a közlekedést. A magyar lakosság nem tudott betelni a lelkesedéssel. Tüntetésekre azonban nem került sor, mivel a nyilvános helyek nyitva tartása csupán este nyolcig, az utcákon való kijárás pedig este kilencig volt engedélyezve. A cseh és szlovák lakosság között viszont gyakorlatilag pánik tört ki. Mindenki azonnal költözni akart és menteni a vagyonát. Az első napokban azonban nem volt elegendő jármű, autó és vasúti kocsi..."47 Ám a bécsi döntést nem mindenütt ünnepelhették békésen, hiszen a hatóságok számos helyen erőszakkal léptek fel az ünneplő tömeggel szemben. Ez történt például a Rimaszombat melletti Osgyán községben, ahol november 2-án este a katonák az utcára tóduló tömegbe lőttek, aminek következtében egy felnőtt férfi meghalt, egy fiatal lány pedig megsérült.48

45 Vojensky historicky archív (Katonai Levéltár) Praha, Hlavny Stáb (Vezérkar), k. 283.

46 Idézi Ladislav DEÁK: Viedenská nrbitráz. 2. november 1938. Dokumenty 1. (20. September - 2. november 7 938). Martin, 2002, 29. p.

47 NA CR, PMV-AMV 225, k. 145. Obsazení KoSic Mad'ary, zpráva őetnického kapi- tána Sekvence.

48 SNA, KÚ BA, k. 255,1948/1938. prez.

29