1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Simon Attila: Előzménye volt-e az 1938-as év a csehszlovákiai magyarok 1945 és 1948 közötti jogfosztottságának?

egy hat-nyolcezer, a Felvidék visszacsatolását követelő ember gyűlt össze. A tömeg egy része a határátkelőhelyként szolgáló Duna-hídra is megpróbált feljutni, de a fegyveres határőrség visszafordulásra kényszerítette őket.19 Kassán október 5-étől vált szinte mindennapossá a főleg diákokból álló csoportok tüntetése, akik esténként a dóm falán lévő Rákóczi-emléktáblánál gyülekeztek. A szinte egész Dél-Szlovákiát eluraló megmozdulások elsősorban a helyi magyar lakosság örömteli felszabadultságát jelezték, s ezek során nacionalista, szlovákellenes él csak elvétve volt tapasztalható.20

A szlovákiai magyarok magatartását illetően beszédesek a Rimaszombat alatti Kacagópuszta térségben bekövetkezett október 5-ei események is.21 A magyarországi felsőhangonyi határbiztosító század parancsnoka, Felcsíki Gábor százados önhatalmúlag a csehszlovák határvédelem ellen vezette embereit, s támadásának végső célja a határ mentén található telepes falvak, majd pedig Rimaszombat elfoglalása lett volna. A rosszul előkészített és végül teljes kudarccal végződő agresszió során néhány magyar többségű szlovákiai település is a támadók ellenőrzése alá került. S bár a lakosság örömmel fogadta a magyar honvédeket, s voltak, akik segítettek nekik (köztük nagy számban a helyi cigány lakosság), visszaemlékezéseiben Felcsíki csalódottan jegyezte meg, hogy másként alakulhattak volna az események, ha „40 Rima-völgyi község 4000 magyarja hozzám csatlakozik". Vagyis a helyi lakosság, amelyet a kisebbségi létben eltöltött húsz esztendő tapasztalatai óvatossággal vérteztek fel, nem volt vevő az erőszakos megoldásra.

Az etnikai elv müncheni érvényesítését s a küszöbön álló kétoldalú tárgyalásokat nem csupán a magyar lakosság, de az EMP vezetői is a határkorrekció közeli jeleként érzékelték. Ennek hatására az Egyesült Magyar Párt szenátorai, valamint országgyűlési és tartományi képviselői október 7-én

19 Az október 5-ei komáromi hangulatról Esterházy Lujza naplója ad plasztikus képet: „Komárom piros-fehér-zöld zászlóerdő. A Szlovákiai Magyar Kultúr Egylet főtitkársága előtt álló Jókai-szobor piros-fehér-zölddel van bevonva. S a Szent András- templom hatalmas tornyairól messzire ellátszik a magyar trikolór. A kirakatokban Magyarország kormányzójának, miniszterelnökének és vezérkari főnökének a képei, virággal borítva. Az utcákon hömpölygő embersokaság, - állandóan tüntető tömegekké verődik össze. Az emberek már nem tudják kivárni a felszabadulást. Szavalókórusok harsogják mindenfelé: Vissza-vissza! Horthy-Horthy! Du-ce, Du-ce! Hit-ler, Hit-ler!" ESTERHÁZY Lujza: A huszadik esztendő. Budapest, 1942, 53. p.

20 Ilyenről a mátyusföldi Taksonyból, illetve Szeredről van tudomásunk. Lásd Bu- KOVSZKY László: Államhatalmi változások a Mátyusföldön 1918-1919-ben és 1938-ban. In uő (szerk.): Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Komá- rom-Dunaszerdahely, 2005,136. p.

21 A kacagópusztai esetről lásd bővebben: Simon Attila: Síppal, dobbal, nagybőgővel - Avagy kísérlet a „Felvidék visszafoglalására" 1938. október 5-én. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2006/4. szám, 145-159. p.

22