1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - Angyal Béla: Gúta a lakosságcsere éveiben, 1945–1949
ban telepedett le. Gyerekeik nagy része már nem beszél magyarul, Gútára csak rokonlátogatóba járnak. A Magyarországra távozók jelentős részét a magyarországi szlovákok Gútára érkezett csoportjai pótolták. Közülük többen a negyvenes évek végén, az ötvenes években távoztak el a községből más vidékekre. Az itt tartósan megtelepültek számát 1 500-1 600-ra becsülöm. Magyarországra elsősorban a módosabb parasztréteget, iparosokat és az értelmiséget telepítették. Ennek következtében Gúta teljesen elvesztette magyar középosztályát és értelmiségét. A lakosság tanultabb, sikeresebb része a lakosságcsere következtében új hazáját gazdagította. Ennek következményei a mai napig kimutathatók a lakosok iskolai végzettségének vizsgálatánál. A hontalanság évei alatt négy évig nem működtek magyar iskolák, s hiányuk tükröződik az akkori iskoláskorúak végzettségén. Az állampolgárság visszanyerése után hatalmas erőfeszítésbe került a magyar iskolák újraindítása, szakképzett pedagógus pedig alig akadt. A lakosságcsere következtében jelentősen módosultak a gútai nemzetiségi viszonyok. 1947 nyaráig a szlovák nemzetiség aránya 1% körül mozgott, a lakosságcsere következtében ez 16-19%-ra ugrott. Ötven-hatvan évvel az események után is hasonlóak a nemzetiségi arányok a városban.42 A reszlo- vakizáltak száma nem volt olyan jelentős, mint más magyarlakta vidékeken, s túlnyomó többségük a következő népszámlálások alkalmával már ismét magyarnak vallotta magát. A vizsgált időszakban a magyarságot hatalmas anyagi károk is érték. Az összes magyar jellegű üzem, társaság, szövetkezet vagyonát államosították, minden magyar jellegű szervezet vagyonát elkobozták. Úgyszólván minden magyar családot hatalmas anyagi kár ért. A Magyarországra telepített családok nem tudtak megnyugodni, évekig még látogatóba sem jöhettek haza az áttelepülésüket követően. Különösen az idősebbek tudták nehezen megszokni az új környezetet, s volt, aki évekig nem csomagolt ki - várta, hogy egyszer hazaköltözhessen. A kezdeti időszakban feszült volt a viszony az otthon maradt alföldi szlovákok - akik kisebbségbe kerültek - és az áttelepült szlovákiai magyarok között. Pitvaroson, amely 1947-ig színszlovák evangélikus falu, katolikus templom nem is létezett. Az idetelepített, elsősorban gútai lakosság először az iskolában tartotta a szentmiséket. 1948-ban került a faluba Kiss Ferenc plébános, aki gyűjtést rendezett az áttelepültek között. Sok áldozattal, a már szorongató vallásellenes légkörben, 1950-re építették fel katolikus templomukat, melyet a gútaihoz hasonlóan Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltek. Ez némi megnyugvást jelentett a volt gútai magyaroknak. A fiatalok 42 GYURGYÍK László: Magyar mérleg. Pozsony, 1994,151. p. 174
