1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

„Vonatok Északnak És Délnek" - Angyal Béla: Gúta a lakosságcsere éveiben, 1945–1949

Az új lakhelyükön számukra kiutalt, a hazaiakhoz képest igen szerény házakat is rossz állapotban találták. Soknak hiányzott az ablaka, padlózata. Melléképületek nem léteztek, a magukkal hozott gazdasági felszerelés a szabad ég alatt rozsdásodott. A földek gazosak, elhanyagoltak voltak, az át- településre jelentkező szlovákok hónapok óta nem művelték őket. Külön gondot jelentett az iparosok, értelmiségiek elhelyezése, s óriási erőfeszítés kellett ahhoz, hogy újrakezdjék az életet az Alföldön. Gondjaikon a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság igyekezett enyhíteni.30

A Gútára érkezett repatriáltak többsége földműves volt, és általában csekély gazdasági felszereléssel, pénz nélkül érkezett. A csehszlovák állam a megélhetéshez szükséges gazdaságot és lakóházat utalt ki a számukra, s szociális segélyezésükre és gazdasági életük megindításához jelentős állami segítséget nyújtott. A határ átlépése után frissítővel, 300 korona zsebpénzzel, élelmiszerrel és ruházattal fogadták őket, letelepedésük után pedig bútort és más használati tárgyakat kaptak. Mivel a Magyarországra kitelepített családok magukkal vitték a tűzhelyeiket, a magyarországi szlovákok között tűzhelyeket osztottak szét. Traktorállomásokat hoztak létre, ahol a gépek üzemeltetésének költségeit az állam vállalta át, ezzel pótolták a hiányzó állatállományt. Kedvező hiteleket vehettek fel gazdaságuk megalapozásához.31

Az év eleji deportálások, a legnagyobb dologidőben lebonyolított lakosságcsere, valamint a nagy aszály következtében a mezőgazdasági termés igen rossz volt ebben az évben. A kitelepítések nyomán komoly munkaerő- hiány lépett fel, a kapásokat sok helyütt ellepte a gaz. Az érkező repatrián- sok még nem rendelkeztek megfelelő felszereléssel és szaktudással.

Az 1947-es év folyamán a gútai HKB teljesen működésképtelenné vált. Tagjainak már a fele elköltözött a községből, a még jelen lévő tagjai között pedig - elsősorban különböző nemzeti gondnokságok odaítélése kapcsán - megromlott a viszony. Hopko elnök ellen több feljelentés érkezett, felróva neki korruptságát és autoritativ vezetési stílusát. A feljelentéseket a helyi csendőrség is kivizsgálta, s több visszaélést igazolt. A legsúlyosabb Tlopko elleni vád, hogy korábbi lakhelyén, Mezőlaborcon az ukrán nemzeti mozgalom lelkes híve és a németek besúgója volt a háború alatt, s hogy a szlovák államban ukrán fegyveres milíciát szervezett. A vádakat igazolta a Szlovák Kommunista Párt mezőlaborci járási titkársága és a mezőlaborci partizánszövetség is. Amikor a HKB többi tagját felülvizsgálták, kiderült, hogy a há30 Új Otthon, 1947. október 18., 3. p. Gutáink és érsekújváriak élete Békés megyében. 1948. február 7., 3. p. Sok gond és baj közt kezdik az új életet a betelepített szlovákiai magyarok, de bíznak, hogy kitartó munkával kiverekszik a szebb jövőt. Oláh Kálmán: A Kis-Dunától a Viharsarokig. Szeged, 1992.

31 VADKERTY Katalin: A csehszlovák-magyar lakosságcsere hivatalos szlovák értékelése. In: Regio, 1993/3. szám, 119-139. p.

169