1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - Angyal Béla: Gúta a lakosságcsere éveiben, 1945–1949
javaslat az új szerv összetételére, és május elején hivatalba lépett a bizottság. Hét rendes tagjából öt a kommunista párt tagja, kettő pártonkívüli. A bizottság elnöke a volt komisszár, Ján Hopko lett. A három póttag közül ketten az SZKP tagjai, egy pedig pártonkívüli12 - természetesen valamennyien szlovák nemzetiségűek, s kivétel nélkül néhány hónapja költöztek csupán a községbe. Mint hamarosan kiderült, legtöbbjüknek sem szakértelme, sem vonzalma nem volt a közigazgatási munkához, s a községhez is csupán pillanatnyi munkahelyük vagy rövidtávú anyagi érdekeik kötötték őket. A gú- tai magyarok, akik a lakosság több mint 98%-át tették ki, évekre teljesen kiszorultak a község vezetéséből. A magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény megkötése után, 1946 tavaszán az állami szervek lázas készülődésbe kezdtek a magyarlakta vidékeken. Úgy érezték, elérkezett az idő, hogy megszabaduljanak a magyar kisebbség jelentős részétől. Első lépésként részletes nép- és vagyonösszeírást hajtottak végre a Szlovák Telepítési Hivatal utasításai szerint. Számlálóbiztosokat küldtek ki az egyes községekbe, s a visszacsatolt területeken a lehető legpontosabban igyekeztek összeírni minden lakost - beleértve a szlovákokat és cseheket is -, valamint az ingatlan vagyont. A felvett adatokat a családfő aláírásával igazolta. Mint később kiderült, mindez arra szolgált, hogy a családokról - vagy ahogyan hivatalosan nevezték, „gazdasági egységekről" - minél átfogóbb képet kapjanak. Az összeírás alapján jelölték ki a lakosságcserére a vagyonosabbakat, általában az 5 kataszteri holdnál nagyobb birtokkal rendelkezőket, hogy minél jobban kielégíthessék a Magyarországról érkező szlovákok igényeit. Gútán 11 081 magyart és 216 szlovákot találtak az összeírok. Tíz fő volt azoknak a száma, akik korábban magyar nemzetiségűnek, most azonban szlováknak vallották magukat.13 Ez a szám rendkívül alacsony, ha figyelembe vesszük azt a nyomást, mely ebben az időben a magyarságra nehezedett. A belügyi megbízott 20.000/I-IV/1-1946. számú, a lakosság reszlovaki- zálásáról szóló hirdetménye június 21-én érkezett meg a gútai községházára. Szövegét azonnal magyarra fordították és kifüggesztették a községben, illetve a nagyobb tanyaközpontokban. A reszlovakizáltak összeírása június 22-től 26-ig tartott. A gútai összeíró bizottság jelentése július 1-jén készült el, mely szerint 189 család 582 tagja jelentkezett reszlovakizációra. A jelentéshez utólagosan hozzáírtak néhány családot, a járási összegző jelentésben így már 193 család és 609 személy szerepelt. Az erre a célra felállított járási ellenőrző bizottság közülük 28 személy reszlovakizációs elismerését nem ajánlotta.14 12 SOkA KN, ONV, 414/1946. prez. 13 SOkA KN, ONV, 24561/1946. adm. 14 SOkA KN, ONV, 28/1948. prez. 162
