1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Simon Attila: Előzménye volt-e az 1938-as év a csehszlovákiai magyarok 1945 és 1948 közötti jogfosztottságának?
Simon Attila Előzménye volt-e az 1938-as év a csehszlovákiai magyarok 1945 és 1948 közötti jogfosztottságának? A napjainkban ismét a figyelem középpontjába került Beneá-dekrétumok kapcsán a szlovák publicisztikában, de a magát komolynak tartó szakiroda- lomban is felbukkan az a vélemény, hogy a csehszlovák kormányzat háború utáni intézkedéseit revánsként kell felfogni 1938-ért, amikor a szlovákiai magyarok elárulták Csehszlovákiát, s ezzel tevőlegesen is hozzájárultak a köztársaság szétveréséhez. Hogy ez az árulás miben merült ki, illetve hogy konkrétan milyen bűnöket követtek el a magyarok, azt ritkán fogalmazzák meg a szlovák szerzők. Leggyakrabban a szlovák telepesek első bécsi döntés után elszenvedett sérelmeit, illetve általában a Magyarországhoz került területen élő szlovákok viszontagságait említik, nemegyszer túldimenzionál- tan, máskor valótlanságokat is állítva. így visszatérő motívumként bukkan fel a szlovák történelemtudatban az a mítosz, hogy a bécsi döntés után a magyarok szlovákokat gyilkoltak. Ez a történelmi forrásokkal alá nem támasztható vélekedés nemcsak a szempontunkból csöppet sem mérvadó Ján Slota olyan kijelentéseiben fogalmazódik meg, miszerint a magyarok „gyerekeket, idős férfiakat és nőket lógattak fel a kandeláberekre",1 de a neves történész, Robert Letz is azt írja egyik tankönyvében a nagysurányi incidens kapcsán, hogy „a magyar csendőrök és katonák más vidékeken és városokban több embert is agyonlőttek".1 2 S bár ezekkel a vádakkal egyértelműen a trianoni országterületről 1938. november 5-e után bevonuló magyar fegyveres erőket illetik, azok mégis a szlovákiai magyar kisebbség egészére hullnak vissza. A szlovákiai magyarok „bűnének" meghatározásához támpontul szolgálhat az Esterházy János ellen 1947-ben lefolytatott per, hiszen őt nemcsak a közvélemény, hanem a bíróság is szimbolikus, az egész magyar kisebbséget reprezentáló személyiségnek tekintette. Vagyis az Esterházyra kimondott ítélet valójában a magyar kisebbségre kimondott ítélet volt. Az Esterházy fejére olvasott vád két pontja a fasizmus, valamint a Csehszlovákia szétverésében való részvétel. Mindezekből kiindulva a magyar kisebbség 1938- as tevékenységével kapcsolatban felhozott vádakat három fő pontban összegezhetjük: a fasizmus vádja, Csehszlovákia elárulásának illetve szétverésé1 Uj Szó, 2007. február 24. 2 Robert LETZ: Slovensko v 20. Stroroci. Bratislava, 1997, 35. p. 15
