1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

„Vonatok Északnak És Délnek" - L. Balogh Béni: A csehszlovák–magyar lakosságcsere Komárom-Esztergom vármegyében

Lakáshoz, földhöz, munkához juttatásuk nehéz feladatnak bizonyult az amúgy is túlzsúfolt, háborús károkat szenvedett vármegyében. A kitelepült szlovákok után kevés ingatlan maradt, az is jórészt használhatatlannak bizonyult. Tardosbányán például 91 személy mindössze három szoba-kony- hás lakást hagyott hátra, igen rossz állapotban, „a többi fennmaradt hely pedig csak 1-1 szobasarok".89 A dorogi szénmedence tizenkét községében állítólag egy üres lakás sem akadt, a kitelepített svábok házait helyi bányászok kapták meg.90 A Tatai járás községeiben a visszamaradt németek összetele- pítésével próbálták lakáshoz juttatni a felvidékieket, Kecskéden rátelepítés történt: nyolc szlovákiai magyar család lakott együtt a kitelepítésre kerülő németekkel.91 Sok esetben a helyi lakosok foglalták el a betelepítésre szánt ingatlanokat, „s azokat felhívásra is vonakodnak elhagyni".92

Az áttelepültek lakásgondjainak enyhítésére jelentős erőfeszítések történtek: 1948 elején már „49 ház javítása lett befejezve 60 lakással".93 A Leányváron, Kömyén, Kecskéden és Szomoron helyreállított épületek javítási költségeire 1947 végéig 288 ezer forint lett kiutalva, egy lakásra átlag 4 600 forint jutott.94

Mit tudunk az áttelepültekről? Míg a Csehszlovákiába távozottak jó része bányász, nincstelen napszámos vagy háztartási alkalmazott, addig a nálunk letelepedett felvidékiek között legnagyobb arányszámban a vagyonos földműves réteg szerepelt.95 Többségük jól képzett gazda volt, szülőföldjükön tervszerű beosztással, modern gazdasági elvek szerint, gépekkel dolgozták meg a földet. Társadalmi és gazdasági helyzetüket jól jellemzik az alábbiak: két felvidéki község - Garamdamásd és Lekér - mintegy 60-70 kitelepítésre jelölt családja Komárom-Esztergom vármegyében szeretett volna letelepedni. Volt köztük két zöldség- és virágkertész a kertészethez szükséges teljes felszereléssel (melegágyak, vízemelő motor, szivattyú stb.), két fuvaros tíztonnás vontatókkal, továbbá 12 cséplőgarnitúra-, 6 traktor-, 9 aratógép-, 28 kaszálógép-tulajdonos. Teljes állatállományt, takarmányt és vetőmagot hoztak magukkal. Legnagyobb részük ezüst- és aranykalászos gazda volt, különös gyakorlattal az ipari növények termesztésében.96 Az már a hazai viszonyokat jellemezte, hogy a megye községei közül egyedül Leányvár tudott volna letelepedést biztosítani közülük tíz családnak - lakóházat és összesen 120 kataszt- rális hold földet. Nem tudjuk, lett-e valami az ajánlatból. Tény, hogy néhány

89 KEMÖL, IV. 954., 8691/1947. ikt. sz.

90 KEMÖL, Komárom-Esztergom Megyei Földhivatal iratai (a továbbiakban: XXIV. 201.), sz. n. jegyzőkönyv.

91 KEMÖL, IV. 954., ad 8691/1947. ikt. sz.

92 KEMÖL, IV. 951. b), ad 34/1948. ikt. sz. (Főispáni helyzetjelentések, 1948. szeptember.)

93 KEMÖL, IV. 952., Közgyűlési jegyzőkönyv, 2/1948. kgy. sz.

94 Uo„ 143/1947. kgy. sz.

95 Új Otthon, 1947. december 25.

96 KEMÖL, IV. 954., ad 8691/1947. ikt. sz.

155