1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - L. Balogh Béni: A csehszlovák–magyar lakosságcsere Komárom-Esztergom vármegyében
A csehszlovák rémhírterjesztés, fenyegetőzés nem helyi, elszigetelt jelenség volt, hanem gyakran alkalmazott, jól bevált módszer, egyfajta „pszichológiai hadviselés". A Tatai járásból „mindenünnen" azt jelentették, „hogy a bizottság olyan híreket vetett be a köztudatba, hogy azoknak is ki kell települniük, akik szlovákok ugyan, de itt szeretnének maradni". „A visszajelentkezőket azzal ijesztgetik, hogy vagy erőszakkal lesznek széttelepítve az országban, sőt kitelepítve innen, mikor is a kilátásba helyezett előjogaikkal már nem rendelkeznek."32 Az Esztergomi járáshoz tartozó Sárisápon Velmovszki Mihály rendőrbiztos „kijelentette a szlovák lakosságnak, ha nem jelentkeznek önként Szlovákiába, akkor jönnek az oroszok, felrakják őket teherautókra, és elviszik Oroszországba őket, mert a magyarok így akarnak megszabadulni tőlük".33 Krizsák István perbáli lakos azt mondta Dágon: „Jöttem a dági szlovákokat megnézni, mert hallottam, hogy nem akarnak önként kimenni, de majd elmentek 5-6 kg-os csomagokkal, mert így fognak a magyarok benneteket kirakni."34 Már olyan hírek is elterjedtek, hogy a visszamaradt szlovákok vagyonát elkobozzák, és felvidéki telepeseket ültetnek a nyakukra. Megkésve bár, de szeptember 2-án a magyar kormány is lépett az ügyben: dr. Jócsik Lajos, a nemrég kinevezett magyar áttelepítési kormánybiztos utasította az alsóbb hatóságokat, hogy nyilvánosan cáfolják meg a „különböző valótlan és átlátszó célzatú híreket", a „rosszindulatú propagandát". Külön ki kellett hangsúlyozni, hogy az áttelepülés önkéntes, ezért kényszerű eszközöket nem lehet alkalmazni.35 A bizottság tagjainak agresszivitása, különösen a bánhidai körzetben, nemegyszer tettlegességig fajult. Vértesszőlősön május 9-én négy-öt orosz tiszt kíséretében szlovák katonák jelentek meg, hogy letartóztassák a helyi rendőrség tagjait. A kialakult tűzpárbajban sebesülés nem történt. A vezető jegyző, akit szintén le akartak tartóztatni, „csak szökéssel tudott védekezni" a fegyveres erőszak ellen. Az incidensre az adott okot, hogy két-három nappal előtte a rendőrség, magyar kincstári holmit keresve, eredményes házkutatást tartott a kitelepülésre jelentkezettek lakásain. A történtekről jegyzőkönyv készült, a szlovák vizsgálat is saját katonáinak túlkapását állapította meg.36 Hasonló panasz merült föl Oroszlány községben: egy gyűlés alkalmából - „anélkül, hogy erre okot adott volna" - a helyi kommunista párt vezetőjét letartóztatással fenyegette meg egy szlovák ezredes.37 Szűkszavú a következő jelentés alapuló tudománytalan becslés 477 ezer magyarországi szlovákot mutatott ki. Lásd JANICS i. m., 205. p. 32 KEMÖL, IV. 951. b), ad 334/1946. ikt. sz. (Főispáni helyzetjelentések, 1946. V. 15 - V. 31.) 33 KEMÖL, IV. 961., 7/1946. ein. ikt. sz. 34 Uo. 35 KEMÖL, IV. 954., 8801 /1946. ikt. sz. 36 KEMÖL, IV. 951. b), ad 334/1946. ikt. sz. (Főispáni helyzetjelentések, 1946. V. 1 - V. 15.) 37 Uo. 146
