1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - L. Balogh Béni: A csehszlovák–magyar lakosságcsere Komárom-Esztergom vármegyében
gomi körzet vezetője március 14-én a rendőrség intézkedését kérte, mivel „felelőtlen elemek" a bizottság által kifüggesztett propagandaanyag legnagyobb részét megrongálták. „Abban az esetben, ha ezen összeférhetetlenségek ismétlődnének, kénytelenek lennénk segítséget és oltalmat a szövetséges orosz parancsnokságnál kérni" - hangzott a fenyegetés.24 Bedecs március 17-én juttatta el a rendőrségnek a küldöttség programját, egyben kérte a szükséges engedély megadását, valamint a „közrend és biztonság megőrzésére irányuló intézkedések foganatosítását".25 Az Esztergomi járásból Kesztölc, Sárisáp, Csév és Dág községek szerepeltek két-két nagygyűléssel: a műsoros részt egy huszonöt tagból álló szlovák színtársulat és egy szlovák népdalokat előadó dalárda biztosította. Március végén újabb engedélyezési kérelem érkezett az esztergomi rendőrséghez. Bolvári Kálmán rendőr főhadnagy eltekintett a nyolcnapos bejelentési határidőtől, és jóváhagyta az újabb népgyűlések megtartását, amelyeken - a bejelentés szerint - „dr. Mitosinka és társai" szónokolnak majd. A tokodi üveggyárban március 24-én tartott gyűlésen a magyar külügyi összekötő, Mészáros László is megjelent. Rendzavarás nem volt - jelentette a helyi rendőrbiztos.26 Kisebb incidens történt viszont Sárisápon, ahol a március 30-ai nyilvános gyűlés után a kommunista párt helyi szervezete „értekezletre hívta össze a falu népét". A csehszlovákok azt sérelmezték, hogy Knyzovics András titkár „beszédében minősíthetetlen módon bírálta a Csehszlovák Köztársaság demokratikus berendezését, és hazug jelszavakkal akarta elijeszteni a szlovákokat az áttelepülésre való jelentkezéstől, többek között állítva, hogy a Csehszlovák Köztársaságban a földműveseknek a disznóöléskor a sertés felét közellátás céljaira kell leadniok".27 Ha valóban elhangzott a kijelentés - a két tanúvallomással megerősített panaszjegyzőkönyv kivizsgálásának eredményét nem ismerjük -, akkor nem csoda, ha érzékenyen érintette a bizottság tagjait: propagandájuk fő érve ugyanis az volt, hogy Csehszlovákia győztes állam, és Magyarország, mint vesztes, még évtizedekig súlyos gazdasági körülmények között kénytelen élni.28 A bánhidai, 6-os körzetben tevékenykedő bizottság a Tatai járásban lévő Oroszlány, Tardosbánya, Bánhida és Vértesszőlős községekben tartott népgyűléseket. Oroszlányban április 13-án a turócszentmártoni kamaraszínház lépett föl. A Narodna Obroda című szlovák újság egy cikkében („A magyarok barbár módszerei") azzal vádolta meg Milány János oroszlányi evangélikus lel24 KEMÖL, VI. 1., 934-2/1946. ikt. sz. 25 KE MÖL, VI. 1., 934-3/1946. ikt. sz. 26 KEMÖL, VI. 1., 934-5/1946. ikt. sz. 27 KEMÖL, Esztergom járás főjegyzőjének iratai (a továbbiakban: IV. 961.), 1073/ 1946. ikt. sz. 28 VlGH Károly: A szlovákiai magyarság sorsa. Budapest [é. n.j, 134. p. 144