1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - L. Balogh Béni: A csehszlovák–magyar lakosságcsere Komárom-Esztergom vármegyében
úgynevezett Nagy-Romániában a neves demográfus, Sabin Manuilä, a román Központi Statisztikai Intézet befolyásos igazgatója volt a lakosságcsere elvének legelső és legf aj súlyosabb képviselője. Manuilä már 1935-ben „etnikai tisztogatást" sürgetett Romániában. 1941 őszén egy részletes lakosságcsere-tervezetet küldött Ion Antonescu államvezetőnek; a terv megvalósulása esetén Románia megszabadult volna az úgynevezett „centrifugális" kisebbségeitől.4 A szlovák-magyar lakosságcsere gondolatát Sano Mach, a fasiszta szlovák állam belügyminisztere vetette fel először, a második világháború kellős közepén.5 A gondolat a homogén szlovák állam megteremtésének jegyében született: a mintegy 120 ezernyi cseh nemzetiségű - zömmel hivatalnok - kiutasítása, valamint a 65 ezer szlovákiai zsidó német kézre adása után már csak a magyaroktól kellett volna „megszabadulni". Ami a második világháború alatti magyar elképzeléseket illeti, hangsúlyoznunk kell: a „Szent István-i" nemzetpolitikát hirdető korabeli magyar vezetés szemléletétől távol állt a lakosságcsere vagy a kitelepítés gondolata. Bárdossy László miniszterelnök 1941-ben határozottan elvetette Werth Henrik vezérkari főnök javaslatát, miszerint az ezeréves magyar határokon belül az összes szláv és román lakost telepítsék ki, hogy a Kárpát-medence kizárólag a magyarság élettere legyen. Bárdossy kivihetetlennek és károsnak minősítette az ötletet.6 1945 után a térség társadalmainak többségi közhangulata a nemzetiszocializmus mellett a kisebbségeket tette felelőssé a második világháború kirobbantásáért: a kelet-európai németek egy részét a potsdami egyezmény alapján ki is telepítették.7 Ölti Ágoston kutatásai szerint román-szlovák viszonylatban is sor került egyoldalú telepítésre. Nagyvárad környékéről ugyanis, rendkívül rossz körülmények között, mintegy 700 szlovákot szállítottak Pozsonyba. A csehszlovák vezetés ezt követően felkínálta a román félnek a lakosságcsere lehetőségét, egyezmény azonban nem jött létre.8 A csehszlovák politikusok élen jártak a kollektív bűnösség elvének hirdetésében. A magyar kisebbség felszámolása érdekében a prágai kormány szinte minden lehetséges eszközt bevetett: tömeges kitelepítéssel, deportá4 A tervezetet ismerteti L. Balogh Béni - Ölti Ágoston: A román-magyar lakosságcsere kérdése 1940-1947 között. Kisebbségkutatás, 2006/4. szám, 599. p. 5 Szabó Károly: A magyar-csehszlovák lakosságcsere története. Fond 293/1/1-3. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. 1., 48. p. 6 SZINAI Miklós - SzŰCS László (szerk.): Horthy Miklós titkos iratai. Budapest, 1963, 59. dokumentum, 306-307. p. 7 A magyarországi németek kitelepítésére lásd TÓTH Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései. Kecskemét, 1993. 8 L. Balogh - Ölti i. m., 618. p. 140
