1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - Miklós Péter: Mindszenty József és a csehszlovák–magyar lakosságcsere
A hercegprímás elképzelése, hogy a felvidéki, többségében magyarok által lakott területek kerüljenek Magyarországhoz, nem volt egyedi a magyar politikai életben. A béketárgyalásokat előkészítő 1946. március 6-ai pártközi értekezleten a csehszlovák-magyar határral kapcsolatban a kisgazda Auer Pál és a nemzeti parasztpárti Farkas Ferenc a „kompakt magyar többségű vidékek" visszakövetelését javasolta, ezt azonban a kommunisták és a szociáldemokraták is elutasították. Ezen a megbeszélésen a kisgazdapárti Gyöngyösi azt az álláspontot képviselte, hogy az agresszív csehszlovák nacionalizmusra válaszul Magyarország fogadja be a felvidéki magyarokat, de csak területeikkel együtt. Fia ez a prágai kormánynak nem tetszik, hagyjon föl asszimilációs politikájával. Mivel a külügyminiszter ezen törekvését a munkáspártok (MKP, SZDP) nem támogatták, lemondását kilátásba helyezve távozott az értekezletről.17 Végül az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés értelmében nem történt határmódosítás Magyarország javára, sőt három magyarországi falu (Duna- csún, Oroszvár, Horvátjárfalu) 43 knt—nyi területtel Csehszlovákiához került. Mindszenty a felvidéki magyarok védelmében 1946. november 30-án Francis Spellman New York-i érsekhez és Bemard Griffin westminsteri érsekhez fordult táviratban.18 A csehszlovákiai magyarellenes intézkedésekkel szembeni tiltakozását 1947. február 5-én megismételte: VI. György angol királynak, Flarry S. Truman amerikai elnöknek és Giovanni Battista Montini bíborosnak - a későbbi VI. Pál pápának - írt táviratot a következő szöveggel: „Mély hódolattal, bizakodó esengéssel terjesztem elő a Csehszlovákia által a két évvel ezelőtt impériuma alá utalt, közel 652 000 magyarnak kegyetlenül borzalmas üldöztetését. Kollektive, bírói ítélet nélkül megfosztottak mindenkit emberi jogától, minden vagyonától, anyanyelvű vallás- és kulturális szabadságától. Ezeket a jogokat a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek Alapokmánya szentnek és sérthetetlennek deklarálták és tekintélyükkel szavatolták. November 16. óta közmunka ürügyével, fegyveres hatalommal deportálják a csecsemőket, aggastyánokat, ágyban fekvő súlyos betegeket, szülő nőket, továbbá önálló kereskedőket, 20-100 holdas önálló kisgazdákat, főiskolát végzett felszentelt papokat az ezeréves szülőföldről 500-600 kilométer távolságra, marhaszállító vagonokban béresszolgának. A betegek és a csecsemők közül az úton a húszfokos hidegben sokan megfagynak, elpusztulnak. Az emberiesség nevében kérem, hogy amint az Egyház a két évvel ezelőtt lezajlott zsidódeportálás megakadályozásánál közreműködött, méltóztassék az Isten örök törvényeibe és az emberiességbe ütköző deportálás ellen tiltakozó szavát felemelni és százezrek égbekiáltó gyötrelmeit megszüntetni."19 17 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 2000, 295-303. p. 18 Balogh M. i. m„ 114-115. p.; Vadkerty 1998, i. m„ 192-193. p. 19 Mindszenty József: Emlékirataim. Vaduz, 1988,147-148. p. 135
