1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

„Vonatok Északnak És Délnek" - Miklós Péter: Mindszenty József és a csehszlovák–magyar lakosságcsere

szerben.4 Már 1916-ban - párizsi emigrációjában - megfogalmazta a „Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot" című munkájának ötödik fejezetében („A cseh-szlovákok és a magyarok: Egy legenda, amit szét kell rombolnunk"), hogy a magyarság a 11. század óta elnyomásban tartja a kárpát-medencei szlávokat, akiket erőszakkal magyarrá akar tenni. „A hárommillió szlováknak - írta Benes az első világháború idején - három képviselője van a budapesti parlamentben. Ma Magyarországon teljesen keleties rendszer a jellemző. Nincs hely arra, hogy elmeséljem a sok kegyetlenséget, amit a magyarok a szlovákokkal és a jugoszlávokkal szemben elkövettek, és amelyek miatt még inkább utálat tárgyai a szlávok körében, mint a németek. Fél évszázad óta végzik intrikájukat, minden nyomorult eszközzel magyarizálni akarják a szlovákokat. Egyes vidékeken ez sikerült is nekik."5 A fejezet zárógondolataiban - még egy merőben más történelmi szituációban, a nyelvi-etnikai határokra (is) utalva - így fogalmazott: „Nem csak meg kell semmisíteni Ausztriát, hanem először le kell választani róla Magyarországot, a magyarokat és a németeket el kell választani egymástól, csak az általuk lakott területeket szabad meghagyni nekik, és fel kell szabadítani a szlávokat."6

Az 1945 utáni csehszlovák vezetés megfosztotta a felvidéki magyarokat állampolgárságuktól és anyanyelvűk szabad használatától. BeneS csehszlovák köztársasági elnök 1945. augusztus 2-án bocsátotta ki a 33/1945. számú dekrétumot, amely a magyarokat és a németeket megfosztotta csehszlovák állampolgárságuktól.

1945. október 1-jén lépett hatályba a 88/1945. számú elnöki dekrétum, ami alapján a 16 és 55 év közötti férfiakat, valamint a 18 és 45 év közötti nőket közmunkára lehetett kirendelni lakóhelyüktől távol eső vidékekre is (ez képezte később a magyarok tömeges internálásának jogi alapját). 1946. február 27-én Magyarország lakosságcsere-egyezményt kötött Csehszlovákiában, amely szerint ahány magyarországi szlovák jelentkezik az áttele- pülésre, a csehszlovák kormány annyi magyart eltávolíthat országa területéről.7

1946 júniusában a csehszlovák hatóságok megkezdték a „visszaszlovákosí- tási kampányt", reszlovakizációt. A magyarokat választás elé állították: vagy szlováknak vallják magukat és visszakapják állampolgárságukat, vagy el kell

4 Gulyás László: Egy sikeres emigráció anatómiája. Eduard Benes első világháború alatti emigrációjának néhány momentuma. Aetas, 1996/2-3. szám, 103-138. p.; SIKLÓS András: A Habsburg-birodalom felbomlása. 1918. Budapest, 1987, 246-253. p.

5 Eduard BENEé: Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot. [1916] Fordította NAGY Andrea, a szöveget kiadásra előkészítette Gulyás László. Documenta Historica XXIII., Szeged, 1995 (a továbbiakban: Benes 1916), 33. p.

6 Uo. 34. p.

7 Balogh Sándor: Az 1946. február 27-i magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény. Történelmi Szemle, 1979/1. szám, 59-87. p.

132