1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - Fehér Csaba: Adalékok a dr. Wagner Ferenc által vezetett pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatal 1946 és 1948 közötti működéséhez
azokat a körzeti adatokat sem, amelyek alapján a magyar adatokkal szemben oly eltérő végeredményhez jutottak."54 A kétoldalú egyeztető tárgyalásokat, valamint a lakosságcsere adminisztratív és technikai feltételeinek biztosítását és az azt lebonyolító szervek létrehozását követően, 1947. április 12-én megindult a csehszlovák-magyar lakosságcsere. Hamar bizonyítást nyert azonban, hogy a csehszlovák fél megpróbálja kijátszani a magyar hatóságokat. Bár a lakosságcsere-egyezmény megkötése, különösen pedig a vegyes bizottság 7. számú véghatározata lényegesen javította a kitelepítendők helyzetét, a dr. Wagner Ferenc által vezetett Megbízotti Hivatalnak mégis óriási nehézségekkel kellett megküzdenie. „A magyar lakosság több mint egy éve a teljes jogfosztottság állapotában élt, ez az állapot átment a köztudatba és különösen az alsóbbrendű csehszlovák hatóságok érthetetlennek tartották, hogy van valaki, aki Csehszlovákiában a magyarok érdekében eljár és igyekszik részükre legalább a minimális jogokat biztosítani. Először a központi hatóságoknál kellett az egyezménynek és a vegyes bizottság véghatározatának érvényt szerezni, közzé kellett tétetni a határozatokat, és utasításokat kellett kiadatni végrehajtásuk céljából az alsóbbrendű hatóságoknál. A következő lépés már az alsóbbrendű hatóságoknál a konkrét panaszok orvoslása volt. Fokozatosan sikerült elérni, hogy az áttelepülésre kijelöltek vagyonára elrendelt nemzeti gondnokságokat megszüntessék, hogy az áttelepülőknél az adóbehajtásokat felfüggesztették, hogy az áttelepülők iparukat folytathatták, igénybe vett ingóságaikat visszakapták, a vagyonelkobzások végrehajtása legalább részben fel lett függesztve, sikerült az áttelepülők részére a létminimumot biztosítani, lakásukat megvédeni stb."55 Annak ellenére, hogy a lakosságcsere-egyezmény és a vegyes bizottság véghatározatai lényegében csak az áttelepülésre kijelöltek átmeneti helyzetét szabályozták, és hogy a vegyes bizottság csupán az áttelepítendők jogvédelmére korlátozta a Megbízotti Hivatal jogkörét, Wagnernek és hivatalának lehetősége nyílott különösen a volt állami és közalkalmazottak létminimumának biztosítására és a vagyonelkobzások végrehajtásának felfüggesztésére, mivel ebben a két kérdésben az egyezményhez fűzött jegyzőkönyv tartalmazta a jogvédelem lehetőségét. A csehszlovák kormány arra kötelezte magát, hogy a magyar nemzetiségük miatt elbocsátott közalkalmazottak számára - megélhetésük biztosítása érdekében - létminimumot folyósít, később azonban a volt csehszlovák közalkalmazottakra korlátozta ígéretét. Wagner minden erőfeszítése ellenére még a vegyes bizottságnál sem érte el, hogy a csehszlovák kormány eleget tegyen az eredetileg vállalt kötelezettsé54 jelentés... i. m. 55 Uo. 55. p. 125