1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

„Vonatok Északnak És Délnek" - Fehér Csaba: Adalékok a dr. Wagner Ferenc által vezetett pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatal 1946 és 1948 közötti működéséhez

tott arra, hogy a csehszlovák kormány nem teljesítette sem az állásukból elbocsátott magyar nemzetiségű közalkalmazottak szociális segélyére, sem a magyarságot sújtó vagyonelkobzási rendeletek hatályon kívül helyezésére vonatkozóan vállalt kötelezettségét.29 A konzul sérelmezte, hogy ahelyett, hogy a csehszlovák kormány az egyezmény alapján hatályon kívül helyezte volna a 104/1945. és a 108/1945-ös számú rendeleteket, 1946. május 14-én 64/1946. szám alatt olyan törvényt hozott, amely Szlovákiában lehetővé tette minden magyar nemzetiségű ember vagyonának elkobzását.30 A jegyzékben Wagner a lakosságcsere-egyezmény súlyos megsértésének minősíti azt, hogy a deportálások és kiutasítások az egyezmény aláírása óta is ugyanúgy folynak, mint korábban. Konstatálja, hogy február 27. óta pl. csak Csécsény- ből, Benkepatonyból és Lőgérpatonyból négy alkalommal hurcoltak el magyarokat, nem kevesebb, mint negyven személyt.

Wagner kezdettől fogva azt az álláspontot képviselte, hogy a deportálásokkal a csehszlovák fél megsérti a magyar-csehszlovák lakosságcsereegyezményben vállalt kötelezettségeit, mivel abban a csehszlovák kormány vállalta, hogy beszünteti a deportálásokat. Wagner szerint a deportálásokat nem lehet egyszerűen a kötelező munkaszolgálatról szóló 88/1945. számú elnöki dekrétum végrehajtásának tekinteni, hanem tervszerű széttelepítés zajlik, mivel a csehországi kényszermunkára ítéltek házait, földjeit, állatállományát és ingóságait az állam szlovákoknak adta át, továbbá mert a munkaképtelen családtagokat is elvitték. Wagnernek és hivatalának a deportáltak hathatós védelme érdekében kifejtett tevékenységét szinte lehetetlenné tették a csehszlovák hatóságok, mivel álláspontjuk szerint az egyezmény V. cikkelye alapján ki nem jelöltek kérdése Csehszlovákia belügye.31 A magyar meghatalmazott 1946. augusztus 17-ei tiltakozó jegyzékében felrója, hogy a reszlovakizációs rendelet32 3-8 napon belüli kiutasítással fenyegeti a ma29 Magyar Nemzet, 1946. szeptember 6.

30 Jelentés... i. m., 28. p.

31 Jelentés... i. m.

32 Uo. 22. p. 345. 1. Már 1945 tavaszán, vagyis a deportálásokkal szinte egy időben indult el az úgynevezett reszlovakizáció, amelynek két szakasza volt. Hivatalosan azonban a Belügyi Megbízotti Hivatal csak a 20.000/I-IV/1-1946. számú, 1946. június 17-én kiadott hirdetménye alapján rendelte el a reszlovakizálást. A rendelet alapgondolata a Csehszlovákiában maradt magyar lakosság teljes asszimilációja, felszámolása. 1946. június 21-én Pozsonyban megalakult a Központi Reszlovakizációs Bizottság, majd ezt követően létrejöttek a területi munkacsoportok. Mivel a reszlovakizáltak újra elnyerhették csehszlovák állampolgárságukat, visszakaphatták konfiskált házaikat és földjeiket, továbbá mentesültek a magyarságot sújtó elnöki dekrétumok és rendeletek hatálya alól, ennek a zsarolás és az erőszak eszközeit nyíltan alkalmazó rendeletnek közel négyszázezer magyar esett áldozatul. Természetesen a reszlovakizálás sem kizárólag önkéntes alapon működött. Azo119