Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
335 így is jó. De mikor felvilágosítanák, hogy Salgótarján nem község, de város, akkor talán még a haja szála is az égnek meredne meglepetésében. Egy másik tünet, mit szinte érdemes felhozni azok ellen, kik községünk kultúráját elég erősnek képzelik arra, hogy magára ölthesse a város díszruháját és ez az az indolencia, mely az újságírás ügye elé emel korlátokat. Salgótarjánnak 14 ezer lakossága van és két lapja alig tudja fenntartani magát. Mi ennek az oka? Hogy nincs meg a közérdek iránt az a lelkesedés, melynek tüzében egybe kéne forrnia a polgároknak. Ez csak külön élésünkről állít ki sajnálatos bizonyítványt. Ez csak annak a jele, hogy nincs meg az az alap, melyre egy városhoz illő kultúrát építeni lehet. Az újságpártolás az a hőmérő, amiről leolvashatjuk a közlelkesedés melegségét. És jelen helyzetünkben a higany a zéró fokon áll. Hát ez bizony szomorú állapot. Olyan közéletbeli szibériai állapot. Mindezek után pedig újra kérdezzük: község-e, vagy város? Salgótarjáni Lapok 1908. 29. szám 105. Balassagyarmat, 1908. december hó 9. A „Nógrádvármegyei Nemzeti Intézet" 1909. évi működési tervezete Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az a tiszteletreméltó áldozatkészség, melyet vármegyénk közönsége Intézetünk újból alakulása alkalmából ismételten tanúsított s melynek eredményeként az intézet tagjainak száma 1700-ra, rendelkezésre álló jövedelme pedig már évi 12000 koronára emelkedett, - másrészt ellenfeleinknek lanka- dást, szünetelést nem ismerő ádáz működése kétszeres erkölcsi kötelezettség gyanánt írja elő, hogy a tettek mezejére lépve, a kormányhatóságilag is már jóváhagyást nyert alapszabályok keretében valóban eredményes, produktív munkásságot fejtsünk ki. És bár kétségtelen, hogy „különböző rangú és rendű, különböző foglalkozású és gondolkodásmódú egyéneknek, nemes, hazafias és magasztos eszmék szolgálatában egyesítése egymagában is jelentős eredmény", mégis ezzel kizárólag megelégedve lennünk nem lehet. Intelligentiában olyannyira gazdag, a nemzeti feladatokat olyannyira át és átérző vármegyei társadalmunk jogosult várakozással tekint intézetünk működése elé. Hogy a várakozást kielégíthessük, tisztába kell jönnünk mindenek
