Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)

Dokumentumok

324

elől lapunkat elzárjuk. Nyomban kijelentjük azonban, hogy a megírt sorokkal semmiben sem értünk egyet s azoknak megírását éppen a kereskedőkre való tekintettel teljesen elhibázottnak tartjuk.

A czikk a mi múltkori czikkünkre kíván felelni. De az minden, csak nem felelet. Beszél mindenről, de arról, amire feleletet vártunk, bölcsen hallgat. Nem mondja meg s adós marad a felelettel arra nézve, amit kérdeztünk. Nem mondja meg, hogy miben áll s hol van az a kezdeményező cselekedet, melyre a mozgalom keretében kereskedőink joggal hivatkozhatnának?

Nem mondja meg: miben áll az ő csatlakozásuk a nemzeti ügyhöz? Tagjai lettek-e legalább annak a testületnek, mely szervezett egységével elsőrangú tényező abban, hogy a honi ipar felvirágoztatása ne maradjon pusztán holt betű, hanem tényleg megvalósuljon.

Ezekre a fontos kérdésekre óhajtottunk volna feleletet. S mert nem kaptunk, s mert a czikkíró a kereskedők gondolkozásának s érzelmeinek ad hangot, a feleletet helyette nekünk kell itt leszögeznünk.

Ez a felelet pedig a következő:

1. A mi kereskedőink a mozgalom keretében eddig nem kezdeményeztek önkényt s önmaguktól semmit.

2. A mi kereskedőink semmivel sem csatlakoztak a nemzeti ügyhöz.

3. A mi kereskedőink nem léptek be az országos iparpártoló szövetségbe tagul. Már pedig az, aki a nemzeti mozgalom érdekében semmit sem cselekedett, annak a hazafiaságra apellálnia abszolúte semmi joga nincsen. Az ilyen, hogy a czikkíró hasonlatával éljünk, a nemzeti mozgalom szekere mellett nem a jobb, hanem határozottan az a ló, amelyik a kocsis ostorára nemcsak ezért, hanem még azért is reá szolgált, mert a saját mulasztását a másikra reáutalni igyekszik.

Már pedig annak, akinek a terhet a másikra reáutalni mindenkor módjában áll s ezt megcselekedni sohasem mulasztja el, a szánalomra számítólag magát legkevésbé dédelgetett s mostohagyermeknek nevezni joga nincsen.

Nem az csapja be a világot, aki belép a tulipán szövetségbe s a jelvényt viseli, hanem az, aki a hazafias mozgalom érdekében önmagától semmit sem tesz, mindent a publikumtól vár, mindamellett a hazafias érzelmet sajátítja ki a maga részére.

Oh uram, olyan naiv publikumot, aki ezt a magatartást a hazafiság koszorújával honorálja, Balassagyarmaton nem talál!

De olyat sem, aki jogosultnak ismerje el a czikknek azt a hangját, mely követeléssel lép elő. Ilyen elbizakodott hangnak helye itt nincsen. Ebben a mozgalomban követelni egyedül a Tulipánkertnek lehet és szabad. Meg is mondjuk miért. Egyszerűen azért, mert a Tulipánkert nemzeti érdeket kép