Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
191 lom és költsönös egyetértés által szabaddá lett, hogy úgy mondjam, nekibátorított haladás észlelhető. S tagad hatlan, hogy az részben azon szívélyes előzékeny magatartásnak köszönhető, mellyel a divényi szeniorátusság mostani birtokosa Gróf Zichy Ferencz főtárnokmester úr ő méltósága viseltetik Balassagyarmat iránt; másrészt viszont annak is, hogy e város polgárai megértvén és átlátván, mily nagy horderővel bírhat fejlődésükre a volt földesurasággal való jó egyetértés és a senior úr magas személye iránti tisztelet ápolása, ezt sohasem késtek alkalomadtán kifejezésre juttatni. így történt mindjárt a jelenlegi senior úr birtokba lépésekor, 1887. május hó 12-én, midőn is részünkről egy valóban fényes küldöttség sietett Zsélybe, ő Excellentiája üdvözlésére, mely alkalommal spontán nyilatkozatokból tapasztalhattuk, hogy a kegyes senior úr városunk legégetőbb kérdéseit egészen magáévá tette, azoknak helyes és minden irányban megnyugtató megoldásáról nemcsak gondolkozott, de atyailag gondoskodik is. Nem lehet azonban ezúttal czélom, magas díszelnökünk, a mélyen tisztelt alispán úr, a tekintetes képviselőtestület és tisztelt vendégeink idejét kelletténél jobban venni igénybe; ugyanazért csak röviden érintem, hogy tapasztaltuk, miszerint a fent említett tisztelgés után éppen 5 hóra a kir. Törvényszék által meg lön hozva s városunk legtöbb polgárát, az úgynevezett czenzualistákat illetőleg kedvezőleg meghozva a félszázad óta lidércznyo- másként ránk nehezedő tagosítási per ítélete, melyet aztán a kir. tábla közbeeső kegyetlen határozata daczára ismét csak rövid idő alatt a főméltóságú kir. Curia jóváhagyott. E gyors és jó eredményt pedig, mondjon némely hiú ember bármit, kétségen kívül főleg a senior úr buzgó közbenjárásainak tulajdoníthatjuk, mi nélkül - bár igazaink daczára - a korábban elrontott perkörülményeinknél fogva, elvesztettük volna e pert. De azt megelőzőleg 28 évvel már 1861-ben a legmeggyőzőbb jelét adta Ő Excellentiája városunk iránti nemes jó szívének, gondolkozásának, a midőn mint Nógrád megye alkotmányos főispánja hasonnevű édesatyjának és szintén seniornak elhunyta alkalmából, emlékére - a senioratusi volt urasággal perben álló volt cenzualistákra1 tekintettel, a vármegye levéltárába letétemé- nyezett kegyes alapítványt tőn, akképp intézkedvén, hogy ha a volt földesu- raság ezen bértelkes zsellérek után az állam által kárpótoltatnék, az esetben a 1 Cenzualisták = a szó fogalommá vált Balassagyarmat feudalizmus és dualizmus kori történetében. A nem jobbágytelken letelepülő, többnyire iparos és értelmiségi népesség cenzust, azaz adót fizetett a földesuraknak a zsellértelken való élésért. A 19. századot jellemzi a telkes és cenzualista lakosok ellentéte, elsősorban az adózási ügyekben.
