Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Bevezetés
17 a nagy szabású társadalmi léptékű és történelmű jelentőségű átalakulásnak tartalmi meghatározása nem egyszerű és könnyű feladat. Lexikontömörségű meghatározása a következő: „Magyarországon a polgárosodás a reformkorban (az 1840-es években) vette kezdetét. Előmozdítója - mivel modem értelemben vett polgárság nálunk nem létezett - a birtokos nemesség és nemesi értelmiség volt, amely maga is polgárosodni akart, igyekezett magáévá tenni a polgári értékrendet és életformát. 1848-ban a forradalom elhárította a polgárosodás intézményes és jogi akadályait, lerombolta a hagyományos, rendi struktúrát, de annak jelentős maradványai, elemei - elsősorban a mentalitás, a közéleti magatartás szintjén - beépültek a kialakuló polgári szerkezetbe. A modern gazdasági növekedés hatására felgyorsult az urbanizáció, a térbeli és strukturális mobilitás, és kibontakozott a magyar társadalom polgári átrétegződése. Új, polgári jellegű társadalmi rétegek alakultak ki. Az egykori nemesség, a kézműves kisiparosok és a parasztság polgárosodása viszont igen vontatottan haladt. A kiegyezés után megerősödő vállalkozó nagyburzsoázia átvette a gazdaság modern szektorainak irányítását, a hatalmi pozíciókat viszont át kellett engednie a nagybirtokos arisztokráciának. A kialakuló polgári középosztályban nem az önálló vállalkozók és szabad értelmiségiek domináltak, hanem a modern állam és gazdaság differenciálódó igényeinek megfelelően gyorsan növekvő köz- és magántisztviselői és hivatalnoki réteg. A hazai burzsoázia és polgári középosztály nem a reformkori polgárosodó nemességből, sem a városok hagyományos iparos és kereskedő polgárságából alakult ki, hanem zömében a 18-19. században bevándorolt és asszimilált, túlnyomórészt zsidókból és németekből.''6 Nógrád megye történetének erről a korszakáról eddig két összefoglalás és egy dokumentumválogatás látott napvilágot. Az első áttekintést a fiatalon hősi halált halt vármegyei levéltáros, Miskolczy-Simon János állította össze a Borovszky Samu szerkesztésében 1911-ben megjelent megyemonográfiában. Munkája inkább a korszak vármegyei közgyűlési jegyzőkönyveinek elnagyolt kivonata, mintsem a korszak átfogó elemzése. A következő összefoglalás közel hat évtized múltával, 1969-ben jelent meg az ún. négykötetes megyetörténet keretében. Szerzője, Szabó Béla budapesti történész, később nógrádi muzeológus mind a levéltári, mind a nyomtatott forrásokat nagy számban vonta be a korszak elemzésébe. Külön alfejezetet szentelt a nemzetiségi, közigazgatási, művelődésügyi, mezőgazdasági, ipari tematikának. Ugyanakkor munkáját a marxista szemléletű történetírásból fakadóan jellemzi a munkásosztály történetének, illetve szerepének túlhangsúlyozása. Említést érdemel továbbá két várostörténet (Balassagyarmat és Salgótarján) ide vonatkozó korszaka, igaz egyik sem kerülhette el a korszakra jellemző 6 Katus László: Magyar Virtuális Enciklopédia ( http://www.enc.hu/lenciklope- dia/fogalmi/ torttud_magy/polgarosodas_magyarorszagon.htm)
