Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
176 ta ellen, melyben az 1887. évi XVIII. törvényczikk 1. §a értelmében alkotandó törvényhatósági szabályrendeletben biztosíttatni kívánta, hogy a község heti vásámapjain a vidéki iparosok iparkészítményeiket szabadon árulhassák, Szalay István és társai részéről benyújtott felszólamlás illetve értekezle- ti jegyzőkönyvben felvett indokok alapján s különösen figyelemmel arra vajon a községben lakó iparosok képesek-e a községi lakosság szükségleteit és igényeit megfelelőleg kielégíteni? Újabb határozathozatalra hivatik fel. Noha a képviselőtestület - mint mindenkor - úgy ma is azon meggyőződésben van, hogy az ipar akkor fejlődnék teljesen virágzóvá az országban, ha joga volna minden iparosnak saját készítményeit nem csak lakhelyén, hanem azon kívül az ország bármely helyén is elárusítani s azon óhajának ad kifejezést, hogy bár az arra hivatott hatóságok, valamint a kereskedelmi és iparkamarák a törvényhozás előtt az ipar általános fejlesztését az ipartörvénynek ily módon leendő módosítása által igyekeznének elérni s noha a képviselőtestületet a folyó év január hó 16án tartott közgyűlésen a 13 közgyűlési számú határozat hozatalánál, az abban felhozott indokokon kívül ugyan ezen indokok is vezérelték arra, hogy azon kívánságának adjon kifejezést, mely szerint az 1887. évi XVIII. törvényczikk 1. §a értelmében alkotandó törvényhatósági szabályrendeletben biztosítva legyen, hogy a község hetivásárjain a vidéki iparosok ipar készítményeiket szabadon árulhassák; ezen határozatot azon feltevéshez hozza, hogy hason indokokból kiindulva a megyebeli vásártartó többi községek és városok is hasonló határozatot hozandnak, s illetve szintén kívánni fogják, hogy heti vásárjaikon a vidéki iparosok is szabadon árulhassák ipar készítményeiket; miután azonban tudomásunk szerint ily határozatot a megyebeli, sőt a szomszéd megyebeli vásártartó községek és városok egyike sem hozott, sőt ellenkezőleg abbeli kívánságuknak adtak kifejezést, hogy heti vásárjaikról az idegen iparosok kizárva legyenek, s így ha előbbeni határozatunk fenn tartatnék s illetve annak a vármegyei szabályrendelet készítésénél érvény szerezhetnék, a viszonosság kizárásával itt, hol a helybeli iparosok a község terhei viselésére kénytelenek, a községi terheket nem viselő idegen iparosok által éppen akkor károsítatnának meg midőn a heti vásárokon megjelenő népesség nagyobb száma folytán kedvezőbb eladási viszonyoknak örvendhetnének, míg ők iparczikkeik elárusítása czéljából a szomszédos vásártartó községek és városokban megjelenni nem jogosítvák; ez okokból, figyelembe véve és méltányolva a helybeli iparosság felszólamlását s illetve az értekezlet jegyzőkönyvébe felvett indokokat tekintve hogy az 1884. évi XVII. törvényczikk életbe lépte óta a kézműiparosok száma a községben tetemesen felszaporodott s még mindig szaporodik, sőt az utóbbi időben oly iparágakat űző iparosok is jelentkeztek településre, miilyenek még eddig a községben
