Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)

Dokumentumok

168

A mit azomban akkor tett Kosztka úr, elhiheti bátran iskola-látogató úr, hogy az igen is erőltetésébe került, mert az nem titok, hogy Kosztka úr, csupán mint kezdő gyógyszerész Gácson, még mindig nagy terhekkel küzd a napi kenyérért, sem fekvő birtokkal, sem készpénzzel nem rendelkezik. Ezt, azt hiszem, iskolalátogató úr is belátja.

A mi pedig a 100 forintos ígéretet illeti, azt Kosztka úr annak idején nem fitogtatási mániából vagy hiúságból tette, hanem mint ez e lap hasábjain „A magyar nyelv és a gácsi iskola", a „Leányiskola Gácson" stb. czímű czikkek- ben körülírva volt azért, mert a szükség oly erővel nehezedett Kosztka úr vállaira szemben az állítólag „szegény Gács községgel, hogy ez elől magyar állam polgárának, ha még oly szerény körülmények között él is, itt e hazában, kitérnie nem volt szabad.

Nyíltan tehát ismételten kijelentem, hogy a 100 forintnak folyósítását - szegény ember létemre is - azonnal eszközlöm, mihelyt Gács község szegénységi bizonyítványa az alispáni kéz által megerősíttetik s hozzám bemutattatik.

Meg vagyok azonban teljesen győződve arról, hogy Gács község, mint azt régen kijelentéin, nem szegény, hanem társ-községei között egyike a legvagyonosabbaknak, s oly jövedelmi forrásai hevernek elhanyagolva, hogy ha azokat csak némileg is fejleszti, mint ez más községekben régóta dívik, hát nemcsak hogy nem szorul egyesek adakozására, sőt ellenkezőleg adakozhatik is.

Itt van csak egy ily forrás a községi adó, a mit eddig nem fizettek, s valami domestica1 czimen gróf Forgách Sándor úr évenkint vagy semmit, vagy legföllebb 2 forintot fizetett, pedig 50,000 forintnál több kamatozó pénze is van; egy kapás embert pedig évi 2 forint 60 krajczárral terheltek meg, ahová Kosztka urat is sorozták csak azért mert nem gácsi hrncsár, azaz polgár.

De hát az idő halad, a vas rozsdát kap, s Gács sem marad, mert a korcsmák kevesbednek, s az iskolák szaporodnak. Gács is tehát oly előre lépett akaratlanul, hogy holmi domestikáknak fönntartása csupán a hóbortos agynak mániája.

De hát mindezzel Gács nemes tanácsa, hová az iskola-látogató úr is tartozik, kibékülni nem akar, s így erőlködve, visszautasítanak minden nemes propositiót s különösen a községi adót szenvedéllyel tagadják meg még akkor is, ha azt az alispán jóváhagyása kíséri is.

E helyett azomban eltűrik a megalázást s inkább szegénynek vallják községüket, a lelkészt pedig kényszerítve engedik országszerte alamizsna-gyűjtésre s indokolatlan kéregetésre.

Hála azonban az égnek, ez sem tart már soká, mert az új községi törvénnyel teljesen megváltozik a helyzet, Gács község is a nagykorúak közé

1 domestica = házi pénztár