Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)

Dokumentumok

148 im izs tót vágyum." - Igaz uraim! Mert hát amely nép hazája nyelvét nem ismeri, nem lehet az annak igazi hű gyermeke, s könnyen a jégkeblű éjszaki medve veszélyes elveihez vezettethetik némely pánsláv érzelmű,1 s a haza zsírján hízó nemtelen vérebek csaholása által. Munkára fel tehát szeretett pályatársak! Tegyük ártalmatlanná a magya­rosítás nehéz, de hazánkra nézve áldásos munkája által ama vérebek csaho- lásait, pusztítsuk a haza fekélyeit. Munkára fel szeretet pályatársak! De ne hitvány anyagi érdekből, tán azért, hogy ama magas kormány által ígért ösztöndíjat valamelyikünk elnyer­je. Ösztöndíj csak kiskorú iskolás gyermekeknek való. Hanem mondjuk ki mi is, derék pozsonyi pályatársainkkal: „Nem ösztöndíjért, hanem hazánk szebb jövője érdekéből magyarosítunk, mert ezt tenni hazafiúi kötelességünk." Most már áttérek a fent jelzett tételre szorosabban vonatkozó értekezésem­re. Elmondom ugyanis röviden, mi módon vélem legkönnyebben a legsikere­sebben taníthatni a magyar nyelvet tótajkú népiskolában. Főkellék a magyar nyelv tanításánál mindenesetre az, hogy a tanítónak tiszta magyar kiejtése le­gyen, mert ellenkező esetben még gigás szorgalom mellett sem haladhat. Nem haladhat pedig azért, mert különösen a tótajkú, igen igen nehezen tudja ki­mondani tisztán azon magyar szavakat, melyekben éles magánhangzó van, már pedig ezt észre venni csakis a tiszta magyar nyelvérzékkel bíró tanító le­het képes. Szükség azonban, hogy a magyarosító tanító tótul is tudjon (csak hogy aztán pánsláv ne legyen, különben le vele! Káinéi tanító úr! Ezt önnek mondom). Nem kell ugyan hogy az irodalmi tót nyelvet bírja, csak hogy gon­dolatait ahogy úgy a még magyarul nem tudó növendékeivel megértethesse. Vannak ugyan iskolák, melyekben magyarosítás szempontjából tisztán magyar ajkú tanító működik, aki tótul semmit sem tud. Ez szerintem ajtós­tul való berohanás; oly dolog melyet nem tudok felfogni, még pedig azért, mert szerintem, ha valakinek nyelvét nem értem s viszont ő sem az enyé­met, azzal egymásra nézve süket némák vagyunk. Külömben azt igen hely­telennek tartom, ha valamely tótajkú iskolából a tót mint anyanyelv már kezdetben egészen kiküszöböltetik. Mert hát minél több élő nyelvet bírni igen hasznos dolog. Az iskolai év kezdetével - miután vegyes osztályú iskolában működöm - midőn már növendékeim teljes számmal megjelennek, első teendőm azoknak osztályokba való beosztása. Ilyenkor igen megörülök, ha növendékeim közt egy-két magyar ajkú akad, mert ezen körülmény munkámat nagyon meg­1 pánszlávizmus = törekvés az összes szláv népnek Oroszország vezetésével történő egyesítésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom