Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
144 érzett veszteség fölött fájdalom fogja el szíveinket s míg mindnyájan igyekszünk megőrizni bensőnkben az elhunyt jó emlékét, addig a fájdalomban nemcsak résztvevő, hanem azt érezni is tudó szívünk őszinte imában csendes nyugvást kér az elköltözöttre s kívánja, hogy a béke lengjen Pokorny Sándor hamvai fölött! Losoncz és Vidéke 1881. 39. szám 44. Losonc, 1881. november 17. A losonci izraelita elemi iskola új épületének felavatása Tekintetes Szerkesztő úr! Igen kérem, szíveskedjék becses lapjában e szerény soraimnak tért engedni. Az ünnepek kétfélék és pedig történelmi és vallási ünnepek. A helybeli izraelita hitközség folyóhó 15-én délelőtt 10 órakor szép emlékű történelmi ünnepet ült; ugyanis újonnan épült iskolájának felszentelési ünnepélyét tar- tá. Az épületen nemzeti színű lobogó hirdeté ezt. Jóval a jelzett idő előtt gyülekeztek a vendégek a nevezett iskola kézimunkatermébe, s midőn e terem tele volt, megnyílt az átelleni ajtó s gyönyörű látvány tárult a kedves vendégek elé. Ugyanis az intézet összes fiú és leány tanulói (200 on felül) voltak e másik teremben elhelyezve. Kevéssel 10 óra után a tanulók elénekelték Kölcsey „Hymnusz"-át s ezzel az ünnepély kezdetét vette. Ezután Szommer N. egy memorandumot olvasott fel a helybeli izraelita hitközség tanügyéről általában, különösen kiemelve az új iskola történetét s egyszersmind a hitközség nevében átadja az új iskolát az iskolaszéknek. Ausländer Vilmos, mint iskolaszéki elnök átveszi ezt s beszédét „Éljen a haza" szavakkal fejezi be, mit a gyermekek „Éljen" felkiáltással toldanak meg. Erre a hitközség rabbija, főtisztelendő Dr. Diamant Mór magyar hazánkért dobogó szívvel tart egy szép szónoklatot, melynek nagy része a tanítói kart illeté. „Neveljetek - úgymond - oly honpolgárokat, kiknek mindig szemük előtt lebegjen, hogy midőn hitsorsosainkat, a művelt Német-, Spanyol stb. országban nemcsak nem tekintették embertársaknak, hanem iszonyú sanyargatással őket onnan ki is űzték, Magyarország volt azon ország, hol békés lakhelyre, nyájas embertársakra akadtak. S ha ily irányban nevelitek gyermekeinket, úgy készek lesznek ők minden alkalommal életüket és vérüket feláldozni szeretett hazánkért, Magyarországért". A lelkes beszédet a közönség és a gyermekek „Éljen" felkiáltással zárják be. A gyermekek most el
