Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
119 34. Losonc, 1878. június hó 30. A szerkesztő' beköszöntője a Losonczi Híradó1 első lapszámában az újság céljáról Tisztelt olvasóinkhoz! Ha minden vidék megérdemli azon lapot, melyet fenntart: Losoncz nem érdemiette meg, hogy saját lapja ne legyen. E derék fiatal város, művelt, emelkedett szellemű és független, hazafias érzelmű lakossága a jólét virágzóbb fokán álló vidékével követelhet egy lapot, mely megfelel hivatásának, mi nem lehet egyéb, mint Nógrád megye társadalmi és kultúr-érdekeinek előmozdítása, tekintettel e vidék speciális érdekeire, melyek a megye érdekeivel soha ellentétbe nem jöhetnek. Mi megkísértjük ily lap kiadását, de egyes pártok ephemer eszközeivé magunkát lealacsonyítani nem fogjuk, sem politikai nézetek, vagy elágazó, illetve magán érdekek harczosai nem leszünk, hanem független állást foglalva, tárgyilagos szemlélői kívánunk lenni a társadalom mozzanatainak s a jót kiemelve, a rosszat ostorozva, szolgálatot akarunk tenni a társadalomnak magának, s ezzel különösen megyénk szellemi és anyagi jólétének. A vidéki sajtó fontossága sokkal elismertebb, semmint azt bárki táblabírói gőggel csak úgy félvállról nézhetné. A művelődés fája, mely az ország szívéből emelkedik, csak akkor fejlődhetik gyümölcstermő virágzásra, ha gyökszálait a vidék talajába eresztheti s az országok kultúrfokát is nem onnan mérik, hogy minél intenzívebb legyen műveltsége bizonyos középponton, hanem hogy minél nagyobb tért foglaljon el. Ez lebeg szemünk előtt s azt hisszük, hogy mi is jobb szolgálatot teszünk közönségünknek, ha nagyszabású vezérczikkek, pártpolémiák, üres levelezések s nyílttéri botrányok helyett inkább azon mozzanatokat ismertetjük lapunkban, melyek Europaszerte a közművelődésnek leghathatósb tényezői. A czél tisztán áll előttünk, mely felé törekednünk kell s bár erőnk nincs arányban a feladat nagyságával, de a meggyőződés, hogy buzgó munkatársak közreműködése mellett annak megoldása nem lehetetlen, bátorságot önt keblünkbe s hisszük, hogy rövid idő alatt, ha a tisztelt közönség tájékoz1 Az újság csak két évet élt meg, írója és szerkesztője nagyrészt Sárosi Márton János volt, aki Zagyvapálfalván tanítóskodott. Radikalizmusa miatt előbb meghurcolták, majd állásából is elbocsátották.
