Szirácsik Éva: A Koháry család Nógrád és Heves vármegyei birtokainak urbáriumai 1716, 1718 - Adatok és források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2007)

Bevezetés

A földesúri járadék - amint említettük - nem csupán pénz lehetett, hanem természetbeni és munka, amit pénzben is teljesíthettek. A különféle természetbeni járadék igen változatos volt (culinaria, karácsony ajándéka, hajdú kenyerére való búza). A természetbeni járadék, illetve a váltópénzük szabályozása szintén településenként változó lehetett. A robotjukat, „szolgálatukat" a földesúr érdekeinek megfelelően nem korlátozták, viszonylag egységes volt: „Mindenféle dolgot tartoznak véghezvinni, amire reá érkezhetnek, és tőlük kitelhetik", csak Szécsény

1 - az akkori földesúri székhely - esetében említettek levélhordási kötelezettséget. A Koháry-birtokokon is fontos volt, hogy a helység milyen és mennyi dézsmával tartozott. A dézsma alatt az egyháztól bérelt tizedet és a földesúrnak járó kilencedet is értették.

2 Megjegyzendő, hogy a Balassagyarmat urbáriumánál említett királydézsma nem az uradalmi kasszába került, mivel az a kamara által bérelt, kisajátított egyházi tizeddel volt azonos.

3 A földbirtokos család birtokain a dézsmaszedés gyakorlata igen változatos képet mutatott, hiszen az urbáriumok a már említett kilenced és tized beszedésén kívül heted- és nyolcaddézsmáról is megemlékeztek. A heteddézsma jellegzetesen irtványok, allodiális parasztbirtokok után járt, mivel ezek nem voltak az úrbéres telkek, vagyis „paraszt házhelyek" tartozékai, egyházi tizedet nem fizettek utánuk, ami miatt a földesúr többre tarthatott igényt a kilencednél. A heteddézsma a parasztok számára is kedvezőbb volt, mintha ötödöt adtak volna. A heteddézsma sem volt általánosan érvényes a Koháry-birtokokon, például a zsélyi uradalomban (II.) az irtványok után hetedet szedtek Zsélyen és Óváron, miközben kilencedet és tizedet adtak Kisújfalun és Bussán. A nyolcaddézsma csak Balassagyarmatnál fordult elő. A nyolcaddézsma a heteddézsma mérsékeltebb variánsa lett volna, ám ebben az esetben a kilenced helyett szerepelt, így többletterhet jelentett a balassagyarmatiaknak.

4 A szőlőtermesztőktől szedett bordézsmát gyakorta külön is feljegyezték. A dézsmaszedés módja szintén eltérő volt, például az ecsegi szőlőhegy után kilenced és tizeddézsmát adtak, míg Gyöngyöspatáról csak kilenced járt. A Heves vármegyében lévő települések esetében a kilencedet „dinnyebornak" nevezték. Varbó szőlei ellenben mentesültek a bordézsma alól, mivel újonnan ültették őket.

5 Talán az új ültetéssel járó kedvezménynek köszönhető, hogy több településen, ahol egyébként a táblázatos adatok szerint szőlőkkel rendelkeztek, az urbáriumok szövegében nem tértek ki a bortermés adóztatására, ekként a zsélyi uradalomban lévő (II.) Balassagyarmaton, Zsélyen, Szklabonyán és Bussán sem. Nem csupán a szőlők, hanem a makkos erdőkbe hajtott sertések után is dézsmával tartoztak, amint azt némely település esetében megjegyezték. Az ún. regálébevételek közé tartozott a malmok, vám, ser- és pálinkafőzdék, korcsmák, mészárszékek, vásárok után a földesúrnak járó pénz, természetbeni 11.1. Szécsény, mezőváros 2 A Zichy család divényi uradalmának gyakorlata is hasonló volt. (Szirácsik, 2005. 64.) 3 II. 1. Balassagyarmat, mezőváros 4 II. 1. Balassagyarmat, mezőváros 5 1.12. Varbó, falu; 1.19. Ecseg, falu; III. 5. Pata, mezőváros 18