Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Béke kellene már – Salgótarján a világháború végén (1917–1918. október 30.)

1917-1918. október 30. Miközben az I. világháború frontjain a harcok harmadik éve folytak, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy mindkét hadviselő katonai tömb erőforrásai hamarosan kimerülnek. Stromfeld Aurél, aki a világháborúban 52 hónapig teljesített frontszolgálatot, így összegzi 1917 végén szerzett tapasztalatait: „A hadvezetőség azzal már tisztában volt, hogy az összeomlás előbb-utóbb bekövetkezik. Az egyetlen kis reménysugár csak az volt, hátha ez az összeomlás az antantnál következik be öt perccel hamarább, mint nálunk. Az volt kétséges, hogy az összeomlás külsőleg a hadseregnél vagy az anyaországban fog-e előbb beállani?" Katonaként sorra veszi, hogy milyen eszközöket tudott még a hátország biztosítani a hadseregnek ekkor: lovat, ruhát, hadianyagot nem, élelmet keveset. „Embert, aki teljes értékű lett volna, már alig. A hazából jöttek legnagyobb része néhány hét alatt, néha napok alatt újra eltűnt. Az újra a csapatokhoz került sebe kiújult, alig gyógyult betegsége ismét kitört, aki pedig testileg egészséges volt, az erkölcsileg volt igen beteg, és igyekezett a hosszú háború alatt kifejlődött különféle fogásokat fölhasználni, hogy mihamarabb eltűnhessen abból a légkörből, amely /vasas' levegőt tartalmaz."

1 A civil lakosság is teljesítő képessége határára ért. A fizikai nélkülözést pedig még inkább felerősítette, hogy az Oroszország felől érkező hadifoglyoknak, akik „évekig azzal biztatták magukat, hogyha hazakerülnek, akkor családjuknak és egyéni boldogulásuknak fognak élni ..., alighogy a vonatról leszálltak ismét a harcoló csapatokhoz kellett volna menniük." 2 1917 második felétől hiába álltak a nagyobb üzemek hadifelügyelet alatt, hiába minősítették a kivételes törvények a sztrájkot lázadásnak, hiába hirdettek ki egyre több helyen statáriumot, a sztrájkok sűrűn követték egymást. A feszültség politikai téren is éleződött. 1917-től Wilson amerikai elnök kezdeményezései, Oroszország két forradalma erősítették a béke iránti vágyat, főként a szovjethatalom első napjaiban megfogalmazott békedekrétum. A bolsevizmus győzelme Oroszországban egyébként is új helyzetet teremtett. Az eszmerendszer nem volt újdonság, hisz hosszabb ideje létezett a szociáldemokrácián belül, de azzal, hogy hatalmi tényezővé vált, új alternatívát mutatott fel. Magyarországon Tisza István 1917. májusi bukása a népjóléti és a választójogi reform lehetősége előtt nyitotta meg az utat. Azonban az új kormány is csak halogatta a szervezett munkásság által is követelt választójognak a megadását. A 8 Salgótarján a világháború végén Béke kellene már