Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Rombolás és fenyegetettség – Bizonytalan hónapok (1919. január 1.–március 21.) - Dokumentumok

10. A 40. hadosztály parancsnokságának helyzetjelentése 1919. február 6. Salgótarján, 1919. febr. hó 6-án dut. 6h Füleki csoportnál az 1. köztársasági vadászezred 12. százada saját kezdeményezésből Osgyán és Rimaszombat közötti vasútvonal mentén az ideiglenes fegyverszüneti vonaltól délre portyázó cseheket megtámadta és szétszórta. Salgótarján nyugati szakaszban a helyzet változatlan. Kémhírek szerint a csehek Zólyomban és Rimaszombaton annyira erőszakosak a magyar lakossággal szemben, hogy nyílt, valóságos felkelésszerű mozgalom indult meg. Sok magyar családot kényszerítenek arra, hogy 24 óra alatt hagyják el az említett helységeket. A 10. ezred karhatalmi százada a 2716. ein. rendeletének teljesítését néhány rendbontó ember, különösen Galvács bizalmi férfi tanácsára, avval tagadta meg, hogy rájuk itt még nagy feladat vár, többek között a helybeli határrendőrségnek a forradalmi eszméknek megfelelően való átszervezése. Csak tisztjeik rábeszélésének engedve határozták el, hogy ma dut. 6h helyett holnap reggel rakodnak be és indulnak. Végre a tisztek és (a) legénység jobb érzése győzedelmeskedett és a rendbontók határozata ellenében a legénység elhatározta, hogy a parancsot teljesíti. A 36/5. op(eratív) szám alatt a kerületnek felterjesztett táviratom kapcsán az alábbiakat jelentem. Bizalmas értesülések szerint a helybeli munkástanács azért keresi az itteni karhatalmi alakulások bizalmi férfiaival (az) érintkezést és azért tart együttes gyűléseket, hogy megvalósítsa azt a tervét, mely a bányaigazgatóság elmozdítását célozza és aztán a bányák igazgatását átvegye. Hírek szerint a bányászok ezen terv megvalósulása esetén átvennék a zsidóság lakását, kiket ultimátummal kényszerítenének a város elhagyására. HL II. 1006. 40/10. 37. Az 1918 novemberében megalakult katonatanácsok jelentős befolyással rendelkeztek az alakulatoknál. Tevékenységükben a Pogány József vezette Budapesti Katonatanács útmutatásait követték. Ennek következtében a hivatásos tiszteknek csekély befolyása volt a katonákra, és fegyelmezési eszközeik is alig maradtak. A katonatanácsok csökkentették a kiképzés mennyiségét és jelentősen meghosszabbították a kimenők idejét. Első időben ez az osztrák-magyar hadsereg drilljének, vakfegyelmének elutasítására vonatkozott, azonban később a hadsereg funkciójának ellátását veszélyeztette. Böhm Vilmos hadügyminiszter ezért új alapokra akarta helyezni a hadsereg szervezést. Elképzelése szerint önkéntes jelentkezés alapján 24 évnél idősebbekből és főként munkásokból állna a hadsereg. A jelentkezőknek rendelkeznie kell olyan tanúsítvánnyal, mely megbízhatóságukat igazolja. Cserében olyan zsoldot kapnak, mely megélhetésüket biztosítja. A tisztikart azokból a hivatásos tisztekből akarta összeállítani, akik 1914-ig, tehát a világháború első évéig elérték a hadnagyi rendfokozatot. 72