Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Rombolás és fenyegetettség – Bizonytalan hónapok (1919. január 1.–március 21.) - Dokumentumok

fosztogatás előre megbeszélt terv szerint folyt; meg voltak jelölve, mely zsidó üzletek és lakások lesznek kirabolva és a vidéki bányászok még szekereket is rendeltek, melyen a rablott holmit hazavihetik. A rablás csak zsidóknál folyt és emberélet nem esett áldozatul. A fosztogatásnak végét vetették a segítségül hívott iglói géppuskások, akik 4.-én du. 9 órakor megérkezve 4 gépfegyverrel a község utcáit végig söpörték. Munkásaink vezető szerepet vittek a nemzeti tanácsban és később a végrehajtó bizottságban. Ezen idő alatt a gyárban a munkafegyelem rendkívül hanyatlott, a főbizalmiak egész nap tanácskoztak, a termelés visszaesett. 1918. november elején a 9 óra, míg december elején a 8 óra munkaidő lépett érvénybe. A kormány teljesen a szocialista szakszervezetek hatása alá kerülvén a folytonos követelésekre az „üzemi választmány" megválasztását is elrendelte a gyárban. Nálunk 1919. március 12.-én alakult meg, amelynek jegyzőkönyvét másolatban mellékeljük. Ezen üzemi választmány már régi kívánsága volt a munkásságnak és ennek hatáskörével egyáltalában nem voltak megelégedve, hanem mindinkább a teljes hatalmat követelték, főleg a fiatalok. 1919. januártól kezdve mind sűrűbb lett az érintkezés Kun Béla embereivel; a fiatalabb munkásság teljesen a communismus híve, a munkásság erőszakoskodásai mind jobban erősödtek, a munkabérek emelésének kérdése 1919. február havától kezdve állandó tárgyalást képeznek, úgy hogy március havában a legnagyobb órabér az 5.30 kor.-t éri el. A tárgyalásokban az egyes üzemek főbizalmiai, üzemvezető és igazgató vettek részt, és jellemző, hogy az órabér megállapításoknál nem a munkabér teljesítmény, hanem a szakszervezeti érdemek és a baráti viszony a főbizalmival mérvadók. A gyárban a főbizalmiak csak egész nap tárgyaltak, jártak, keltek, igen sokszor erőszakosan léptek fel Jónásch Antal igazgatóval szemben, aki magas kora dacára a legnagyobb belátással vezette az ügyeket, azonban igen sokszor a főbizalmiak már a legdurvábban és a leggorombábban léptek fel. A viszonyok mindjobban elmérgesedtek, a „Vörös Újság" mindjobban terjedt, míg március 21.-én reggel a munkásság elérve végcélját, a proletárdiktatúrát. A munkásság egyáltalában nem tudta, mi az és mi lesz, csak azt tudták, hogy a hatalom a kezükbe került és hogy „minden a mienk". NML XV. 26. Vegyes fotógyűjtemény 23. Liptay B. Jenő: Adatok a Salgótarjáni Acélgyár történetéről a forradalom és bolsevizmus alatt. 1920. július 15. 8. Jankovich ezredes megbízása Salgótarján védelmével 1919. január 21. JANKOVICH ezredes úrnak a magyar 40-ik gyalog ho. parancsnokának Budapest, 1919. január hó 21. <><>