Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Rombolás és fenyegetettség – Bizonytalan hónapok (1919. január 1.–március 21.)

özönében teljes anarchiába kergették."

3 A visszatartott öt legfiatalabb korosztály ideig-óráig el tudta látni az alapfeladatokat, de szükséges volt alternatív javaslatokat is kidolgozni. Nehezítette a helyzetet, hogy 1849 óta nem volt önálló magyar hadsereg, s ennek szervezési tapasztalatai sem álltak rendelkezésre. A Monarchia idején Ludovika Akadémiát végzett, képzett tisztek jelentős része is várakozó állásponton volt. Az új koncepció februárra formálódott ki. E szerint a paraszti lakosság háborús vérveszteségén túl azért sem alkalmas a hadsereg alapjának, mert leköti a földosztás. Ezért a városi lakosságot és a munkásságot kell mozgósítani önkéntes jelentkezés alapján, hat hónapi szolgálati kötelezettséggel. Ekkor már Károlyi is támogatta az elképzelést, mert „... ha a jog és igazság alapján nem tudjuk, fegyverrel kezünkben készen akarunk állni arra, hogy létfeltételeinket visszaszerezzük."

4 Márpedig a munkásság jobban érzékeli a megszállt területekről származó nyersanyagok hiányának következményeit, mint a parasztság. A területi követeléseken túl súlyos helyzetet teremtett az is, hogy a háború alatti gazdasági blokád továbbra is fennmaradt, amely elsősorban a szénhiányban és élelmiszer utánpótlásban jelentkezett. Másrészt viszont attól a kormánytól, melyet jogilag nem ismertek el és nem tárgyaltak vele, megfigyelőnek sem hívták meg a január 18-án megnyílt párizsi békekonferenciára, azt várták, hogy útját állja az Oroszország felől terjedő bolsevizmusnak. Ha a halmozódó szociális feszültségek közepette akommunisták ellen határozottan lépnek fel Károlyiék, azt kockáztatják, hogy a szervezett munkásságon belül kiélezik az ellentéteket. Kunfi Zsigmond, az SZDP és a szakszervezeti mozgalom egyik vezetője, az új eszme hatásáról írja: „Amilyen kevés érintkezésben voltam a Kommunista Párttal, olyan sokat foglalkoztam vele és céljaival, eszméivel, a diktatúra lehetőségeivel gondolatban, s csak állandó belső küzdelmek és vívódások során tudtam a kommunizmus egyszerű, de rendkívül agresszív eszmemenetével szemben fenntartani demokratikus meggyőződésemet. A kommunizmus a szocializmus azonnali és közvetlen megvalósításának akarása és hit abban, hogy ez lehetséges is, mégpedig csakis az adott pillanatban, a kapitalizmus gazdasági csődjének és az uralkodó osztályok hatalomnélküliségének pillanatában lehetséges. Ereztem, hogy milyen nagy lehet ennek az eszmének sugalló ereje a munkásságra, amikor magam is csak észokok állandó felsorakoztatása útján tudtam e hatás alól kivonni magamat."

5 Az SZDP vezetése sem akarta a kommunisták elleni fellépést január végéig nyíltan felvállalni. A bizonytalanságot mutatja Buchinger Manó, az SZDP tekintélyes vezetőjének visszaemlékezése, mely Kunfiétól más, gyakorlatibb szempontok alapján közelíti meg a problémát: „Közben megjelent a ,Vörös Újság'. Ezt az új lapot nagy figyelemmel elolvastuk, vagy csak felületesen, vagy borsódzott tőle a hátunk, vagy csak mosolyogtunk rajta. Mindenesetre új érzések támadtak az emberben. Annyit meg lehetett állapítani, hogy egész eddigi gondolatvilágunkban és az egész munkásmozgalomban valami újszerű megnyilvánulásnak vagyunk a tanúi, aminek jelentőségét és következményeit pontosan felmérni még nem tudjuk. Még teljesen hiányoztak a helyes fogalmak és elképzeli 1