Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Új rend kell – A köztársaság születése (1918. október 30.–1919. január 1.)

gaszkodtak. Az egyeztetések után kompromisszum született: a tanács létszámát 26 főre emelték, s ugyan többséget kaptak benne a szociáldemokraták, de nem az általuk kívánt mértékben. A november 3-án megalakult Salgótarjáni Nemzeti Tanács elnökének Mikovinyi Jenő járásbírót, helyettesének dr. Pollatsek Ármin ügyvédet, jegyzőjének pedig a helyi szociáldemokraták egyik vezetőjét, dr. Gádor Ferenc ügyvédet választották. A november közepéig naponta, később pedig hetente kétszer tartott üléseken tanácskozási joggal részt vehetett a járási főszolgabíró, a községi bíró és főjegyző, valamint a járási orvos. Ebben az összetételben 1919. január 2-ig működött, amikor a község irányítását átadta az újonnan alakult nagy-munkástanácsnak. A tanács intézkedései: A tanács tagjai, látva a környező településeken mutatkozó bizonytalanságot, november 4-én a Salgótarjáni Nemzeti Tanács hatáskörét kiterjesztették az egész járásra. Ennek eredményeként sorra járták a községeket és segítették a helyi nemzeti tanácsok megalakulását. A későbbiekben különböző ügyekben érkeztek megkeresések a községekből a salgótarjáni tanácshoz, nyomtatványok küldésétől (Somoskőújfalu) kezdve a nemzetőrség megszervezésén (Etes) keresztül a községi elöljáróság és a nemzeti tanács közötti hatásköri vita eldöntéséig (Pogony, Somoskőújfalu). Ugyanekkor kezdeményezték a kapcsolat felvételét a Balassagyarmati és a Losonci Nemzeti Tanáccsal is. A salgótarjáni tagoknak működésük során azonban két lényeges helyi problémával kellett visszatérően foglalkozni: a közellátás biztosítása és a közbiztonság megteremtése. Ezek érdekében már az első ülésen elhatározták a szesztilalom bevezetését, illetve az élelmiszer és ruhakészletek felmérését. Az ellátás biztosításában eredményes is volt ténykedésük. Hozzájárult ehhez, hogy második ülésükön határozatban mondták ki: „Szükségesnek tartja a tanács a Nemzeti Tanács kiadásaira, a letartóztatottak élelmezésére, a hadi özvegyek és hadi árvák s általában a szűkölködők segélyezésére egy alap létesítését, mely alapot a tanács akként kíván létesíteni, hogy a község vagyonosabb polgárai, elsősorban azokra, kiknek vagyona háborús gazdasági viszonyok következtében gyarapodott, megfelelő vagyoni hozzájárulást vet ki. Ezen kivetés keresztül vitelére a Nemzeti Tanács egy bizottságot küld ki .. ."

6 Ugyanekkor küldöttség is indult a kormányszervekhez az élelem-utánpótlás biztosítására. Helyben pedig a lehetséges forrásokat vették számba: az uradalmak burgonyakészletét felmérték (Ceredre munkaerőt is biztosítottak a burgonya kiszedéséhez a földből), tárgyaltak a mészárosokkal a vágóállatok beszerzéséről. A közhangulatot javította az is, hogy támogatták a bányászok munkabéremelését, illetve a 8 órás munkaidő bevezetését. A vállalatok vezetői pedig vállalták, hogy alkalmazzák a visszatért katonák közül azokat, akik korábban náluk dolgoztak. A szesztilalom betartatása viszont szinte lehetetlen volt, s a tanács fokozatosan engedett a teljes szigorból: 10 nap múlva engedélyezte a gyári munkásoknak napi fél liter bor kimérését, majd miután nem tudta megakadályozni a Pásztó környéki bor becsempészését, december 17-én jóváhagyta a kocsmák kinyitását. A kezdeti lendület november 10-e körül tört meg, amikor a kormány megalakulásával különvált a végrehajtó hatalom. A közigazgatás tényleges irányítását 24