Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Utószó

möri érclelőhelyei és kohói elvesztek, megnehezült a közlekedés az ózdi és salgótarjáni ipartelepei között a Fülek-Feled-Bánréve vasútvonal elcsatolásával. Salgótarján környékén a határvonal kijelölésével még a Salgó környéki bányái és szénjogai is veszélybe kerültek, melyek az Acélgyár folyamatos működését biztosították. Az igazgatóság ezért nemzetközi kapcsolatait mozgósítva elérte, hogy a határkijelölő bizottság úgy határozott, hogy javasolja az eredetileg Somoskőújfalutól délre megállapított határt északabbra, a somoskői vár környékére helyezni. A döntést jóváhagyták és Somoskőújfalut Somoskővel együtt 1924-ben visszacsatolták Magyarországhoz. Salgótarján ipari jellege és ezzel összefüggésben gyarapodó lakossága miatt már a dualizmus alatt otthont adott járási szintű hivataloknak: működött itt járásbíróság, adóhivatal, főszolgabíróság. Trianon hatásaként még tovább növekedett a lakosság száma, azonban a fluktuációja csökkent. A település szerepe erősödött országos szinten a kereskedelemben és az iparban is. Mindezek miatt helyi kezdeményezés indult - nem első alakalommal - a rendezett tanácsú várossá alakulásra 1920-ban. Bár már a 20. század elejétől a helyi sajtóban városnak nevezték a települést, de hivatalosan csak 1922. január 27-től kapta meg ezt a rangot Salgótarján. 198