Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Harcok után – Hétköznapok Salgótarjánban (1919. június 2.–augusztus 1.) - Dokumentumok

14. Kovách Ágoston visszaemlékezése a felvidéki visszavonulás utáni helyzetről „Június 24-én éjjel kapta meg az ezred a rendelkezést, hogy a Tanácskormány elfogadta a kijelölt határt, és minden ellenségeskedés nélkül vissza kell ezredünknek vonulnia Salgótarjánba pihenőre. Az ezred nem akarta a parancsot teljesíteni, mire hadbírósági eljárást helyeztek kilátásba, s Winkler ezredparancsnok Záhorszky kíséretében útnak is indult a hadosztályparancsnokságra, hogy ezt közölje, de rövidesen visszatértek azzal, hogy már úgy a jobb, mint a balszárnyakon visszavonultak a hadak, s a csehek bekeríthetik az ezredet, így céltalan a tiltakozás. Az ezred egy része Pelsőcön, a másik része Bánrévén keresztül tért vissza szégyenszemre Salgótarjánba. A kiadott pihenési idő dacára az ezred harci készültségben maradt és Somoskőújfaluban és környékén védőállásba helyezkedett el, hogy egy esetleges cseh támadástól megvédje Salgótarjánt. Szomorúan vettük azt a hírt is, hogy Stromfeld Aurél - mivel nem helyeselte a viszszavonulást - lemondott és Julier lett a vezérkari főnök. Ugyancsak Böhm Vilmos is lemondott a hadseregfőparancsnoki tisztségéről. A harmadik hadtest - melyhez a salgótarjáni 5-ik vörös munkásezred is tartozott -, felbomlott. Az ezred pedig egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedett, hogy Salgótarjánt mindenféleképpen megvédi, még akkor is, ha a Kormányzó Tanács, vagy a Hadseregfőparancsnoksága másként is intézkedik, s ezt közölték is a vezérkari főnökséggel. Az ezredparancsnokságot az Ipartestület székházában helyezték el. Mindennap felváltva Winkler, Záhorszki és Kovách felkereste a Salgótarjánt körül védő munkásezred hős katonáit, s azok harci kedvéről meggyőződve a további ellenállásra biztatták... július 22-én Kun Béla és Vágó Béla népbiztos elvtársak sínautón feljöttek Salgótarjánba. Winkler és Záhorszky kiment a vonalba Gáli Ferenc volt 25-ös főhadnagy és Korda Klein körletébe, így Kovách Ágoston ezredsegédtiszt fogadta a népbiztosokat az ezredparancsnokságon. Beható tanácskozás folyt, s Kovách erősen kifakadt, amiért a cseh frontot ott kellett hagyni. Hivatkozott a csehek megbízhatatlanságára, aminek nem egy tanújelét adták az 1914-18-as világháború alatt, s hogy a csehek külön légiókkal harcolnak szovjetföldön is a proletariátus ellen. Gyávák, de kegyetlenek, ha erősebbnek érzik magukat. Másfélórás vita folyt, mikor megérkezett Winkler és Záhorszky az ellenőrző kőrútjukról. Winkler és Záhorszky megérkezte után is csak úgy zúdították a népbiztosok felé a szemrehányások tömegét. Kun Béla, mint Vágó Béla elvtársak katonai szempontból igazat adtak, de politikailag nem. Végeredményben Kun Béla oda lukadt ki, hogy adjanak véleményt az ezred harciképessége, ellátása és egészségügyi állapotáról. Minthogy az ezred mindenben jól állott, Kun Béla délután két órára összehívatta az egész tisztikart és a politikai biztosokat, hogy azokkal is beszélni akar és az ő véleményükre is kíváncsi, s ha kielégítő lesz a kapott információ, úgy majd intézkedik az ezred sorsa felett... Az ebéd végeztével Kun Béla emelkedett szólásra. Monoton hangon, de érthetően beszélt. .. Elmondta a június 13-iki francia jegyzék tartalmát is, hogy Clemenceau kötelezettséget vállalt arra, ha visszavonják a felvidéki vörös csapatokat, úgy leállítja a ro170