Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Harcok után – Hétköznapok Salgótarjánban (1919. június 2.–augusztus 1.) - Dokumentumok

10. Juhász István bányász főbizalmi visszaemlékezése „A szesztilalmai, lőszer- és fegyverrejtegetést nagyon szigorúan vették, ahogyan akkoriban hallottam ilyesféle, és ehhez hasonló kihágásokban, kisebb értékű tyúklopásokban ítélkeztek a legtöbb esetben. Itt a salgótarjáni szénmedencében a volt urak meg sem merték kísérelni, hogy megpróbálják visszaállítani a régi rendet, de az újságok beszámoltak arról, hogy az Alföldön és a Dunántúlon voltak olyan esetek, hogy fegyveresen szembeszálltak a szocializáló bizottság és a direktórium embereivel, sőt fegyvert is emeltek rájuk. Nálunk szerencsére Szamuelyéknek nem kellett beavatkozniuk, és így kevesebb munkája volt a forradalmi bíróságnak is. Fajd Jóskát többször kérdeztem, jobb-e bírónak lenni, mint a csákánytforgatni, ítéltek-e már valakit halálra, vagy nagyobb büntetésre? De ő csak rázta a fejét, hogy nem, nem hoztak súlyos ítéleteket. Ha lettek volna ilyenek, másoktól is meghallottuk volna, mégis szükség volt erre a Forradalmi Törvényszékre, hogy már eleve elvegyék kedvüket a proletárdiktatúra ellenségeinek." Idézi: Sándor Rudolf: Az őszirózsás forradalom és a tanácsköztársaság a salgótarjáni szénmedencében (1918-1919). NTM Adattár 940-69. 144. p. A forradalmi törvény székeket április elején alakították meg a járási és megyei központokban. Salgótarjánban is járási jogkörrel jött létre. Elnöke Fajd József bányász, tagja Oczel János acélgyári kőműves, Tóth Gyula kereskedő, korábban községi bíró és Laufer Jenő főhadnagy volt. Vádbiztosként dr. Gádor Ferenc és ár. Varga Kálmán ügyvéd szerepelt, illetve szakértőként bevontak dr. Mikovinyi Jenő járásbírót, a Salgótarjáni Nemzeti Tanács volt elnökét is. A kezdeti bizonytalanságra utalt már Schuszter Lajos idézett jelentése. Április 8-án a Hadügyi Népbiztosság rendeletet adott ki, mely szerint a fosztogató katonákat halálbüntetéssel kell sújtani a fegyelem megteremtése érdekében. Pár nappal később a Salgótarjáni Forradalmi Törvényszék egy lopáson ért 17 éves katonát 4 évi börtönre ítélt. Május 7-én elrendelték külön forradalmi katonai törvényszékek felállítását, melyek a csapatokkal együtt mozogtak és a katonák felett ítélkeztek. Május 17-én például Lapujtőn a 46. dandár forradalmi törvényszéke egy 19 éves tüzért 8 heti fogházra ítélt, mert megtagadta a parancsot. Salgótarján környékén, a források alapján, egy halálos ítélet született, mikor júniusban Zagyvapálfalván lopáson értek egy vöröskatonát. Ezt az esetet közli dr. Váry Albert koronaügyészhelyettes, aki „A vörös uralom áldozatai Magyarországon" címmel 1922-ben adott ki egy kötetet. A hivatalos jelentések és a bíróságok iratai alapján 590 személyt gyűjtött össze, akiket a tanácsköztársaság idején kivégeztek vagy erőszakos halált haltak. Legtöbbször a májusban létrehozott ún. Frontmögötti Bizottság ítéletei alapján. Ennek az volt a feladata, hogy az ellenforradalmi megmozdulásokat megakadályozza. Elnöke Szamuely Tibor volt. A rendelkezésére álló, főként tengerészekből álló csapatokat jellegzetes sapkájukról nevezték el Lenin-fiúknak. Részt vettek a dunántúli vasutas sztrájk, a Kalocsa környéki megmozdulás és a júniusi budapesti ún. „monitorok lázadása" leverésében és megtorlásában. A Kormányzótanács június 10-én a CXVI. számú rendeletében a salgótarjáni forradalmi törvényszéket megyei hatáskörrel ruházta fel. 164