Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Harcok után – Hétköznapok Salgótarjánban (1919. június 2.–augusztus 1.) - Dokumentumok

hanem életszükségleti cikk annál a kohómunkásnál. Mindez vonatkozik a bányamunkásokra is. Tessenek lemenni egyszer a bányák mélyébe, arra a nyirkos, sáros talajra s majd látni fogják, hogyha ott vízzel élne a bányamunkás, akkor egy pár nap alatt kidőlne, és nem tudna dolgozni, nem tudna termelni. Kérem az igen t(isztelt) tanácsgyűlést, hogy ezt a dolgot jól szívlelje meg. Amit a kohómunkásokra és bányamunkásokra mondtam, vonatkozik a mezőgazdasági munkásokra is. Annak a mezőgazdasági munkásnak, aki napkeltétől napnyugtáig dolgozik a legforróbb nyárban, életszükséglete egy pohár bor, mert ez vízen élve, csakúgy kidőlne, mint a bányamunkások, vagy kohómunkások... A Tanácsok Országos Gyűlésének Naplója. Budapest, 1919. 154-155. p. 6. Juhász István bányász főbizalmi visszaemlékezése a munkástanács működéséről „A Tanácsköztársaság kikiáltása után, a már felsorolt négy személy lettünk továbbra is megválasztva az ellenőrző munkástanácsba, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatóságánál mi gyakoroltuk az ellenőrzést és a vezetést, egyszóval minden olyan teendőket mi végeztünk, amit előttünk az igazgatóság emberei végeztek. Róth Flóris igazgató megmaradt termelési biztosnak, Gurszky István bányászból lett aknász, Orosz Pál vájár volt, én pedig bányai lakatos. Akkoriban egy ilyen nagy üzemnél, ahol kb. 7500-8000 ember is dolgozott, ebbe beleértendők az összes bányatelepek dolgozóinak száma is, nagyon nehéz feladat volt. A munkások ügyes-bajos dolgai, nemcsak a termelés, hanem az élelmezés, a katonai felmentések, illetve bevonultatások, szociális és egyéb természetű ügyek, mind egytől egyik a munkástanács hatáskörébe tartoztak. Abban az időben szép számmal voltak olyan munkások is, akik azért jöttek a bányához dolgozni, hogy felmentést kapjanak, mert a szénre nagy szükség volt. Ahogyan vissza tudok emlékezni a medence napi termelése 300-350 vagon szén volt, de sokkal többre is szükség lett volna. Működésem alatt, a dolgozók érdekében és a termelés folyamatosságának biztosítása érdekében többször jártam Budapesten egyes népbiztosságokon, mert az ellátás nagyon akadozott. Hol szalonnát nem kaptunk, hol karbidot, vagy éppen ruhát vagy bakancsot, amelynek hiányában veszélyeztetve volt a termelés. Azokat, a főleg kétlaki munkásokat, akik azért jöttek a bányához, hogy katonai felmentést kapjanak, de többször igazolatlanul mulasztottak, több esetben átadtuk a Vörös Őrségnek, hogy vonultassák be katonának. Nagyon sok bajunk volt egyébként ezekkel a falusi bányászokkal az aratás idején is, mert mind egyszerre akartak elmenni aratási szabadságra, ami óriási kiesést jelentett a termelésből. A nélkülözhetetlen szakemberek felmentését is mi eszközöltük, nevekre már pontosan nem emlékszem, de többen voltak ilyenek." Idézi: Sándor Rudolf: Az őszirózsás forradalom és a tanácsköztársaság a salgótarjáni szénmedencében (1918-1919). NTM Adattár 940-69. 167-168. p. 158