Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Harcok után – Hétköznapok Salgótarjánban (1919. június 2.–augusztus 1.) - Dokumentumok

5. Malomhegyi Dezső, a Salgótarjáni Járási Intézőbizottság elnökének felszólalása a Tanácsok Országos Gyűlésén 1919. június 20. A termelés fokozása legelsőrangú kérdés. A népgazdasági tanács rendelkezései alapján a megyében nem tudjuk magunkat kiismerni. A salgótarjáni járásban igásállatok tekintetében a gazdaságokat a kétszeri cseh invázió teljesen kipusztította, és ha a Földművelésügyi Népbiztosság tud olyan nagy gazdaságokat, ahol fölösleges igásállatok vannak, akkor nagyon kérem, hogy ebből a mi járásaink gazdaságaiba juttasson, mert máskülönben a termelés rövidesen csődöt fog mondani. Ami a 100 holdon aluli kisgazdákat és kistermelőket illeti, ezek ellen semmi panaszt nem tudok. Én csak a legnagyobb csodálat hangján ismerhetem el és adózhatok nekik, hogy ezek a kisgazdák - amikor megtudták, hogy Budapest népe éhezik -, annyi rekvirálás után is szakajtóként hordták össze az alig nélkülözhető burgonyájukat, lisztjüket, hogy azt Budapest népének szállítsák. Azonban én nem hiszem el, hogy Budapest népe annyira éhezik, mert annyi jól táplált és jól öltözött úriembert talán egész Európában nem találni, mint Budapesten ... Ami a mezőgazdasági termelés fokozását illeti, én azt tartom, hogy csak úgy tudjuk fokozni a mezőgazdasági termelést, ha a mezőgazdasági munkásokat teljesen kielégítjük. A mezőgazdaságokat el kell látni a technika legújabb vívmányaival, modern gépekkel és modern eszközökkel, mert azok ma az ősi rozoga szerszámaikkal dolgoznak. Kérem az elvtársakat, tanulmányozzák azt a kérdést, hogy hogyan lehet Dániában egy hold földön háromszor annyit termelni, mint egy magyar holdon. Áttérek a szénbányászatra. Általános a panasz, hogy a szénbányászat csökkent, a széntermelés csökkent. Ennek különböző okai vannak. A háború alatt a falu népe betódult a bányákba, mert a bánya felmentette őket a katonáskodás alól. Mikor megszűnt a háború, a falu népe kivonult a bányákból és visszament az eke szarvához, úgy hogy most már a bányák többnyire munkások nélkül állnak. A fölszereléseket illetően a bányászatban éppen olyanok a viszonyok, mint a mezőgazdaságban. Ott is kimondhatatlanul rossz berendezésekkel dolgoznak a mi bányamunkásaink. A régi hajcsárrendszer ki tudta váltani a bányamunkásságból az állati energiát, de egy öntudatos, felszabadult munkás nem képes erre az állati energiára. Ide gépeket kell beállítani és modern eszközökkel kell dolgozni. A szénbányászat hanyatlásának fő oka a szesz hirtelen elvonása a munkásoktól. Csak tessék ezen gondolkozni, elvtársaim. Ez nemcsak a bányamunkásokra áll, hanem áll a nehéz vasipari munkásokra is. Én dolgoztam vasolvasztóban és voltam lent a bányák mélyén is. Ott a vasolvasztóban, ahol félig meztelenül, 40 fokos melegben dolgozik a munkás, ha egy fél napig állandó szomjúságát vízzel öblögeti le, akkor egy fél nap múlva kolerát kap. Minden pohár bortól pedig erőre kap és ezzel szomjúságát valóban csillapítani tudja. Az ital nem luxuscikk, 157