Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Másfajta had – Salgótarján védelme (1919. április 30.–június 2.) - Dokumentumok

Május 7.-én este az egész front visszajött Salgótarjánba, de Hevesi népbiztos egy rettenetes terroristával a háta mögött és Broming-pisztollyal a kezében a munkásságot visszakényszerítette az állások elfoglalására. A munkásság csak úgy maradt a vonalakban, hogy hátuk mögött az 53-as zászlóalj állott gépfegyverekkel, úgy hogy el nem szökhettek. Ennek dacára, aki ügyes volt, az a vonalakról mind visszajött. Nagy volt az elkeseredés, mivel rossz időjárás lévén sokan megáztak, rossz élelmezést kaptak és csak néhány hektoliter bor kivitelével voltak a munkások a vonalban tarthatók. Ha a terror nem működött volna, úgy a munkásság egyáltalán katonaruhát nem ölt, csupán csak a fiatalabb része, aki nem tudja, miről van szó. Ezen időben délutánonként rendesen ágyúval lőtték Salgótarján környékét. Május 9.-én délelőtt 11 óra felé a gyárba 10 cseh gránátot és srapnelt lőttek, de épületeket nem találtak, csak egy gránát csapott be délután 2 órakor a hideghengerlő épületébe, ahol áttörte a tetőt, egy szíjtárcsát eltört és a földbe fúródott. Május 21.-én délután 6 órakor Salgó-bányatelep részén benn voltak a csehek, de azután újra kivonultak. Május 23.-án este érkezett gyártelepünkre az első nemzetközi vörös ezred; egy valóságos hordája az embersepredéknek, amely főleg orosz foglyokból állott. A parancsnokuk egy Szántó nevű zsidó volt; terroristákkal, politikai megbízottakkal, szeretőkkel együtt elfoglalták az összes üres helyiségeinket és a tisztviselői lakásokba is be akartak hatolni; kettőbe el is helyezkedtek tiszteknek nevezett egyének, úgy hogy Wabrosch és Balhauser főmérnök uraknál 10-12 emberből álló csapat elfoglalta a lakásokat. - Ezen ezred katonái azután, midőn május 28.-án reggel eltávoztak, a legnagyobb piszkot, rendetlenséget hagytak hátra, ahol voltak. Az első nemzetközi vörös ezred rabolta ki Gácsot, Podrezsányt és Ozsgyánt... NML XV. 26. Vegyes fotógyűjtemény 23. Lvptay B. Jenő: Adatok a Salgótarjáni Acélgyár történetéhez a forradalom és bolsevizmus alatt. 1920. július 15. Hevesi Gyula visszaemlékezésében is közli ezt a május 9. előtti részletet a fentebbi leírásból, melyhez hozzáfűzi: ,,... a gyárvezetőség, amely ottlétem alatt a legcsekélyebb ellenállást sem tanúsította intézkedéseimmel szemben, sőt maga is igyekezett a munkásokat rábeszélni arra, hogy menjenek ki a gyár védelmére - igyekszik magát fehérre mosni azzal, hogy mindez csak a terror hatása alatt történt, és tőle telhetően el is túlozza a dolgot. Lényegében azonban a valóságnak megfelelően adja elő a történteket." Hevesi csak egyetlen momentum ellen tiltakozik: nem gépfegyverrel állították meg a visszaözönlőket. A másik jelenlévő politikai biztos, Rákosi Mátyás visszaemlékezéseiben viszont a következőket írja: „Utána magam mentem ki Somoskőújfalu felé, a visszaözönlő katonák feltartóztatására. Az autóra rátettünk egy gépfegyvert és ötödmagammal elállottuk az utat ott, ahol a várostól északra két hegyoldal között egészen szűk. Az autót keresztbe állítottuk az úton, az elvtársakat vagy húsz lépéssel az autó előtt felsorakoztattuk, s megkíséreltük feltartóztatni a visszaözönlőket. Kezdetben úgy látszott, hogy ez nem fog sikerülni... Mikor a helyzet kritikussá vált, rájuk kiáltottam, hogy azonnal beléjük gépfegyverezek, ha meg nem állanak. A rájuk irányuló gépfegyvercső láttára megtorpantak. Ezt a néhány pillanatnyi zavart felhasz122