Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - Az e (é) ~ i (í) hangviszony - Nyílt e (é)-zés

(Az -ül ragváltozatnak nem, mély hangrendű párjának azonban, mint látjuk, akadt korpuszomban nyíltabb változata.) Zárt u (íí)-zás A nyílt o (ó)-zás olyannyira tág körű a palóc területen, hogy a zárt u (ú)zás jelensége csupán szórványosan jelentkezik. Három nyelvemlék három szóalakjában adatolható. Az 1660-ban Nagyhalomban kelt határvita tanúvallomásában az óta névutó két alakban (a tagmondatok utaló-, illetve kötőszavában) zártabb: azuta, miuta. Egy 1694-es kazári határvitában csudálkozván, az 1657-es szurdokpüspöki jobbágypanaszban csudálkoznak alakkal találkozunk. A TESz. szerint a csuda az eredetibb alak, a nyíltabb csoda változat megjelenését a XV. századtól adatolja. Török Gábor a Börzsöny-vidéki iratokban erős zárt w-zást talált, de korpuszomnak az ehhez a területhez tartozó nyelvemlékeiben sem jelentkeznek u (ú)-zó alakok (Török 1964). Az e (é) ~ i (í) hangviszony Nyílt e (é)-zés Az í: é szembenállásában a korabeli grammatikák nyelvi képe ingadozást mutat. Szenczi Molnár Albert nyelvtanában nem hagyott nyomot az ízés, pedig vándorlásai közben találkozhatott vele - állapítja meg Szathmári István (1968). Még az egyes szám harmadik személyű birtokos személyjel mai -é-je helyén is csak az esetek kisebb részében, következetlenül szerepel nála -i. Néhány mai i (í)-ző szót is é-vel használ (pl. Tekénts). Ennek ellenére egyik munkája szándékosan i (í)-ző, mintegy szimbolizálva az irodalmi norma hatását, mutatva, hogy ha az alakuló, egységesülő nyelv azt fogadja el, akkor ő is hajlandó i {í)-zv& (Szathmári 1968). Geleji Katona István az e : i viszonyában az e-ző alakokat részesíti előnyben. Komáromi Csipkés György nyelve e tekintetben nagyjából megegyezik mai nyelvünkkel, bár az enyim alak szinte normaszerűen jelentkezik nála. Néhány hasonulásos í-t találunk nyelvtanában, szórványosan pedig é jelentkezik {helyén (pl. szerént). A harmadik személyű birtokos személyjel nála hol i-ző, hol é-ző. Pereszlényi Pál következetesen használja az akkor normatívnak számító enyim alakot. Vagylagosan jelennek meg nála az i-ző és e (é)-ző formák. Az egyes szám harmadik személyű birtokos személyjel é-je helyén - minden bizonnyal igazodva anyanyelvjárásához - gyakran i fordul elő nála. 69