Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - A történeti szociolingvisztikai módszer

schatten." (Mattheier 1988: 1445) [...a szociokommunikatív folyamat és a szándékos beavatkozás feltételezi a nyelvi változásokat. Ez a két folyamattípus különösképpen szoros kapcsolatban áll a nyelvi közösségek rendszerével és változásaival.]. A hazai történeti nyelvészet már korán bizonyította, hogy a művelődéstörténetre kitekintő nyelvészet, a nyelvfejlődés egyéni és társaslélektani feltételeinek vizsgálata, a nyelvi változások megállapítása és vizsgálata a nyelvtörténeti kutatások fontos feladata (1. Gombocz Zoltán munkássága, különösen a nyelvtörténeti módszertanról írt dolgozata, amely megjelent: Gombocz 1997). Ezt a gondolatot elvszerűvé és kidolgozottá azonban a szociolingvisták tették. Suzanne Romaine megjegyzései is igazolják, hogy a nyelv korábbi korszakainak a vizsgálatára vonatkozó szociolingvisztikai módszerben a változás folyamataira is fényt deríthetünk, ezzel segítve a fejlődés irányára és a jelen nyelvállapot magyarázatára irányuló kutatói törekvéseket: „../doing socio-historical linguistics', i. e. using the methodology to investigate prior stages of a language to shed light on the process of change..." (Romaine 1988:1453) [A társadalomtörténeti nyelvészet művelésével, azaz a nyelv korábbi állapotának a vizsgálatára irányuló módszertan alkalmazásával fényt deríthetünk a változás folyamataira.]. Szerinte a történeti szociolingvisztikai adatbázis tartalmazhatja az írott szövegek minden fajtáját. A sokféle társadalmi hátterű forrásból kell a szociális információkat kiemelni, s ezt ötvözni a kvantitatív metodikák újabb keletű munkamódszerével. Jelen értekezésben alkalmazom e módszert: a nyelvi rendszer egyes részlegeinek jelenségeit, azok folyamatait a szociolingvisztikától gyakran használt statisztikai táblázatok számszerű adataival próbálom megérteni, a nyelvállapotot a többműfajú korpusz szociális variációiban a kvantitatív módszer segítségével igyekszem bemutatni. Gyakorta végzek morfémastatisztikai vizsgálatokat, melyeknek segítségével a nyelvrendszertanban jelentkező előfordulási arányokat mutatom be. Az abszolút morfémamegterhelési arány, mely csak az adott szövegre jellemző, kiindulási pontnak tekinthető a relatív arányérték megállapításában, amely a korpusz egészére vonatkozó következtetéseket foglalja magába. Bizonyos nyelvi részrendszerek bemutatásában így statisztikailag jellemzett adattárat alakítottam ki. A konkrét nyelvi anyagon nyugvó részleges képből következtetni lehet a teljes képre, az adott területet jellemző nyelvhasználatra. Telegdi Zsigmond a nyelvről mint társadalmi termékről beszél, s vallja, hogy amint az idő múltával átalakulnak a társadalmi viszonyok, úgy velük a nyelvet hordozó közösség (Telegdi 1989). Romaine hasonlóan vallja, hogy a történeti szociolingvisztika legfőbb célja számot adni azokról a nyelvi formákról és használatukról, amelyekben a variáció megjelenhet egy adott be8