Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - Az ö (ő) ~ ü (ű) hangviszony - Egyéb helyzetekben jelentkező nyílt ö (ő)-zés

Egyéb helyzetekben jelentkező nyílt ö (ö)-zés Papp László vizsgálatait (Papp 1961), illetve a leíró nyelvjárástan kutatási eredményeit figyelembe véve a XVII. századi írott szövegekben jelentkező nyíltabb alakú jel- és ragváltozatokat az egységesülő nyelvvel szembeni regionális vonásnak tarthatjuk. A nyílt ö (ő)-zés adatai korpuszomból: 1633: előttök, köztök (Parlagos, határvita); 1653: tülök (Szécsény, záloglevél); 1653: belől, nemefségöket (Szécsény, közgyűlési jegyzőkönyv); 1659: ügyök, töllök, felölök (Szurdokpüspöki, jobbágypanasz); 1661: eőltem 'ültem', főlől (Gyarmat, határvita); 1672: jőttőnk, üllőnk, azonbelől, eőrzettőnk, nélköl, fel sőrdőltem, köztök, főidőnket, főidőkőn, kivől, mindenőt (Dobrocs-Vámosfalva, határvita); 1673: gyeömölcsöt (Lónyabánya, határvita); 1677: felől 'felül', közöttök (Kiszellő, határvita); 1680: belőlők (Keszi, per); 1683: Feőleki, nélkeőll (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1692: Sőrő (Alsósztregova, határjárás); 1692: közüllök, kozzulök (Horpács, boszorkányper); 1698: azonkivőlis (Gergelyfalva, határjárás). A vizsgálat igazolta előfeltevésemet, mely szerint az -ők; -önk, -őnk jel- és ragváltozatok a nyelvjárás részei, ugyanis többségében periratok, fassiók szövegéből származnak az ü (ű)-vel szembeni ö (ő)-ző alakok. Mivel ez az irattípus őrizte meg leginkább a beszélt nyelvnek, a minden bizonnyal nyelvjárásban beszélő tanúk nyelvváltozatának a nyomait, ezért a nyelvjárás, mondhatjuk: az e területre jellemző regionalitás részének tarthatjuk a nyíltabb alakváltozatokat. A nyílt ö (o)-zés az alábbi típusokban jelentkezik a forrásokban: Szótőben: eőltem 'ültem', Sőrő, Feőleki, gyeömölcsöt, mindenőt, sőrdőltem 'serdültem'. Névutóban: nélköl/nélkeőll. Ragozott személyes névmásban, határozószóban: tülök, töllök, előttök, köztök/közöttök, belől/belől/belőlők, azonbelől, kivől, azonkivőlis, főlől /felől 'felül', mindenőt. Tővégi ű helyén: Sőrő. Szuffixumban: Képzőben: 1. az előző alfejezetet Birtokos személyjelben: többes szám első személyben: főidőnket többes szám harmadik személyben: nemefségöket, főidőkőn, ügyök, felölök (1. még a birtokos személyjel paradigmáját) Többes szám első személyű általános igei személyragban: jőttőnk, űltőnk, eőrzettőnk (1. bővebben az igeragozást tárgyaló fejezetet). Az -ul, -ül ragpár nyíltabb alakjára nem találtam adatot a korpuszban. 66