Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - A labiális és az illabiális hangviszony - Az ö-vel szembeni illabiális e-zés esetei - A labialitás-illabialitás egyéb esetei (i ~ ö, i ~ ü, e ~ ü)

Az ö-vel szembeni illabiális e-zés esetei Az illabiális e-zés korpuszomban jelentkező adatait elsőként hármas szempontrendszerem komplexitásában, az idő-, a tér- és a műfajbeli elhelyezésük szerint vizsgálom. Lássuk elsőként az ó'-vel szembeni e-ző alakokat megjelenésük kronológiai sorrendjében, mellérendelve a nyelvemlék keletkezésének helyét és idejét! 1642: fliredtenek, földen (Divény, határvita); 1654: Veőlgyen (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1654: felet (Szécsény, közgyűlési jegyzőkönyv); 1669: őrzette (Ipolyszele, kölcsönlevél); 1672: fölét, töltettem el (Dobrocs-Vámosfalva, határvita); 1673: önnen maga (Udornya, határvita); 1680: meget (Keszi, határvita); 1686: felőtt (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1688: Szőgődnem, Nagy Zőlej 'nagyzellői', Kis Kürtes (Kiskürtös, misszilis); 1692: körülete, kövületté (Alsósztregova, határjárás); 1692: sinlődet, doglet 'döglött' (Horpács, boszorkányper). E hangtani jelenség, mint az alábbi rendszerezés mutatja, különböző helyzetekben jelentkezik: - szótőben: füredtenek, Nagy Zőlej, Kis Kürtes, önnen maga - névutóban: meget/megét, felet/felőtt/fölét, körülete/körűlette - szuffixum előtti vokálisban: őrzette volna, töltettem el 'töltöttem el', Szőgődnem, sinlődet, doglet - szuffixumban: földen, Veőlgyen. Az adatokból levonható következtetés szerint nem körvonalazható az illabiális e-zés izoglosszája, nem határolható be a nyelvi szituáció, amelyben használatos, illetve időbeli megjelenésében sem húzható határvonal a XVII. századi Nógrádban. A labialitás-illabialitás egyéb esetei (i ~ ö, i ~ ü, e ~ ü) A vizsgált korpuszban egyetlen olyan szóalakot találtam, amely az i ~ ö hangmegfelelés példája: megh ösmertek (Patak, 1692). A TESz. tanúsága szerint az ismer ~ ösmer igealakok hosszú ideig szinkrónvariánsokként éltek egymás mellett, így eldönteni sem lehet, hogy az ö-ző alakváltozat korpuszbeli megjelenése egyáltalán nyelvjárási vonás-e. Valószínű, hogy nem, hisz a palóc nyelvterület jellemzően illabiális, bár a palóc anyanyelvjárású Mikszáth regényeiben még később is előfordul az ösmer alakváltozat. 60