Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - Szótár - Szógyűjtemény

is szerepet játszhat: a lejegyző olyan nyelvi formákat ír le, amelyek sem beszélt nyelvének, sem az irodalmi normának nem részei. Ezek a jelenségek mégis jól használhatóak a nyelvtörténeti vizsgálatokban, tudniillik éppen ellenkező beszélt nyelvi háttérre utalhatnak. holt(a) fn 1676: holta (Fülek). J: 'halál'. - TESz. 1790: haltaknak. hon 1633: hon (Parlagos). J: 'hol'. A hon, hun változatok n-je locativusrag, ezek valószínűleg eredetibbek a hol Z-jénél. hurogat (meg) 1692: „Diosine Aszonyom Vejeis megh hurogatvan csak nem el szakad a keze" (Patak). J: 'korhol, gyaláz, rákiabál valakire; hurukkol, a pulyka hangját utánozza'. - TESz. 1565: „Ezeket hurogattiák és kialtnak vala öreáiok". igaz 1661: „Patak hasitya Györké és Pűspők hatvana közöt az igaz határokat" (Fülek); 1669: „az Zellenei igaz határban"; „azokat igaz határoknak tudgya lenni" (Ipolyszele); 1671: „mindenkoron az Rároffy Po^essjorok bírták igaz határj pacifice"; 1692: „igaz határok" (Nőtincs); 1694: „igaz Kazári határ" (Kazár). J: TESz. 1416 U./1450 k. 'a valóságnak megfelelő; igazságos, jogos, törvényes'; 1450 k.: 'valódi, igazi'. igenel (meg) 1654: „immár magunk is tellyességgel megigenlettünk illy messzére fáradozni" (Szurdokpüspöki). J: 'megelégel'. innend 1672: „mikor inend elmentem" (Dobrocs-Vámosfalva). J: 'innen'. - TESz. 1566: innend; 1630: innént; 1685: innénd. iránt 1. aránt istráng 1692: Istrángot (Gyarmat). J: 'a hámot, illetve a szügyelőt a hámfával összekötő kötél vagy szíj'. A német eredetű Strang 'kötél' szóeleji mássalhangzó-torlódásának feloldásával keletkezett. ítéló'mester 1698: Itélőmester Ur (Losonc). J: 'a nagybírák főjegyzője, protonotárius'. A XV. században kialakult egy jogászréteg, amelynek tagjai forma szerint a nagybírák főjegyzői, protonotáriusai, a valóságban irodáik vezetői, jogi szakértői, ténylegesen is bíráskodó ítélőmesterei voltak. A XVII. században az ország régi nagybírái helyett azok ítélőmesterei, e jogban jártas személyek jártak el ügyükben mint vándorbírák. 130