Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források morfológiai jelenségei - A vonatkozó névmás alakjai forrásaimban - Az aki mint személytelenre utaló vonatkozó névmás

nális vonása a palóc területnek, esetleg - ezt kevésbé biztosan állíthatjuk - a keleti-északkeleti regionális norma része. Ez utóbbi kijelentést támaszthatja alá az a tény, hogy azok a nyelvemlékek, amelyekben a jelenség feltűnik, többségében deákok által lejegyzett hivatalos iratok. A levelek keletkezési idejét vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy az egész század folyamán (korpuszomban az első ilyen adatot tartalmazó irat 1633-as, a legutolsó 1699-ben keletkezett) megtaláljuk a ma már nyelvjárásinak minősített jelenséget. A teljes szövegkörnyezet megjelölése nélkül közlöm az adatokat: az összetett mondat első tagmondatából csupán azt a tárgyat, dolgot jelentő főszót (alanyt, tárgyat, határozót) idézem, amelyre az aki névmás vonatkozik. Az adat előtt - gyakorlatomhoz híven - a keletkezési időt jelölöm, a példa után zárójelben közlöm az idézett nyelvemlék keletkezési helyét, valamint az iratanyag műfaját. Szögletes zárójelben oldom fel - az érthetőség kedvéért - a szövegben található rövidítéseket. Iratanyagomban a legkorábbi adat 1633-as: ...körtvélly fara, ki völgyien] vagyon lapos mellett (Parlagos, határvita); 1653: ...falunak, az ki... (Szécsény, közgyűlési jegyzőkönyv); 1669: ...Sarből, akjben ejti; ...alapotok, akiben... (Kékkő, misszilis); 1671: ...nagy darab határát..., ki foha villongóban nem volt; ...az Sompatakátul, kit másképen Hlubort dolinának hinak (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1672: ...az Domonkos nevű földeket, kikre az Vamosfalusi földek járnak fel véggel (Dobrocs-Vámosfalva, határvita); 1676: ...a Füleki Kékkő városon levő hazának felet kib[en] most Csany Mihály lakik (Fülek, örökösödési per); 1677: ...Réteket.., kiket mégis kaszaltatott; némelly pénzel maradt adossa, kit ... füzetett (Kiszellő, határvita); 1680: ...ortvány az kit... (Keszi, határvita); 1692: ...egj tőldgj fa vágjon, a'kin ... két keresztet vágattunk; ...edgjik mocsáros másik cserfára, a'kikenis kereszteket vágattunk... (Alsósztregova, határjárás); 1694: kevés sot ... kit... (Lőrinci, jobbágypanasz); 1694: sok Kölcsegúnkett... Kiért... (Szalmatercs, jobbágy panasz); 1699: ...tartozom meg oltalmazni, kit ha nem tselekednem... (Vadkert, kölcsönnyilatkozat). Az ami (azmi, azmely) és aki (azki) formák ingadozását mutatja, hogy egyes nyelvemlékekben mindkét dologra, tárgyra utaló alakváltozat megjelenik: 1692: ...az ut mellett való fát a kin mostis keresztek vannak..., ugyanott: ...két Tölgyfához, azmely Ketfa kozottis... (Nőtincs, határvita). Mai, kevésbé igényes beszélt nyelvünknek is része az állatok személyként való felfogását tükröztetve rájuk vonatkozóan az aki névmás használata a mellékmondatban. Erre a XVII. századi iratokban is találunk példát: 1692: ...kakas..., kitt magáénak lenni az Aszszony tagadta (Losonc, boszorkányper). A példák jól mutatják azt is, hogy ennek a kornak az írott nyelvében alakilag többféle formában él a fent jelölt névmás, melyek utalnak a múlt és a jövő nyelvállapotára. A ki a legkorábbi, általános használatú vonatkozó név113