Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források morfológiai jelenségei - A melléknévfokozás - A határozott névelő alakváltozatai a forrásokban

alábbi szerkezetekben: 1681: szajabul Kopcsanyné Asszonyom[na]k (Kiskürtös, per); 1694: itató helyek volt az Kazári marhák[na]k azon Patak (Kazár, határvita). A melléknévfokozás Korpuszbeli irataim nagy részében a kor grammatikáinak norma felé mutató kívánalmai nem mutatkoznak meg a melléknév fokozásában. A XVII. században legkorábbi, Szenczi-féle grammatika még a -b használatát javasolja magán- és mássalhangzó előtt egyaránt, csupán intervokális helyzetben jelenik meg a -bb. A későbbi grammatikák közül Geleji Katona István a középfok jelének magánhangzó után a -bb-t, mássalhangzó után a -b változatot javasolja, Komáromi Csipkés György csak ritkán használja a -b-t, Pereszlényi Pál a -bb felé hajlik, de megjegyzi, hogy „hagyományosan" -b-t illesztünk a magánhangzóra végződő melléknévhez. Vizsgált nyelvemlékeimben a „hagyományos" -b fokjellel ellátott alakok: 1653: alkálmátlánb, fellieb (Szécsény, záloglevél); 1661: feőllyebis (Losonc, megbízólevél); 1661: töbit (Gyarmat, határvita); 1680: job (Keszi, határvita); 1683, 1684: inkáb (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1685: inkáb, fellyeb (Gács, közgyűlési jegyzőkönyvek); 1686: fulyossab, leg főb kippen, tőb, főlőtéb (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1694: továb, job (Kazár, határvita). Az alábbi nyelvemlékekben ingadozik a -b és a -bb forma használata, akár még ugyanannak a szónak megismételt változatában is: 1653: fellyeb, fellyebis, továb, fellyeb, iob, teöb; nagiobbat, többet (Szécsény, közgyűlési jegyzőkönyvek); 1654: fellyeb, továb, job; fellyebb (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1670: töb, hamaréb, inkáb, alkolmatossab; többet (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1671: aláb, Továb, leghaláb, fellyeb; ujjobban (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv). A -bb-s alakokban a Szenczi által felállított „szabályt" figyelhetjük meg: többnyire intervokális helyzetben mutatkozik geminált mássalhangzó. Arányaiban, látjuk, több a -b-s változat, tehát ebben a részrendszerben kevésbé mutatkozik meg az alakuló norma hatása korpuszomban. A határozott névelő alakváltozatai a forrásokban A határozott névelőnek a mintegy 270 oldalnyi, több mint 8000 sornyi iratanyagban meglévő alakváltozatait, azok arányát, számát kvantitatív módszerrel vizsgáltam. Különös figyelemmel voltam a mássalhangzó előtti a és az alakok arányára, valamint a két forma közötti átmenetet jelző a' típu105