Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források morfológiai jelenségei - Az ige forrásaimban - A létige - Az igeidők kifejezési formái

meri, hogy a jelen idő jövőt fejez ki, az -and, -end képzős változat pedig a latin futurum perfectum értelemben szerepel nála. Használja a lett, légyen segédigés körülírt latin igemódokat, de ugyanúgy, mint az összetett múltidőkifejezéseket, ezeket a formákat is a szóbeliségben kihaltnak minősíti. Pereszlényi Pál a jövő időt nem különbözteti meg a jelentől, afog+főnévi igenév szerkezet egyenrangú mellette. Az -and, -end változatról azt vallja, hogy a közönséges beszédben ritka, a történetekben gyakori. Vizsgált anyagomban a leggyakoribb jövőidő-forma a jelen idejű igealakkal való kifejezésmód. Néhányszor, igen kis számban feltűnik a fog segédigés változat is, az -and, -end képzős alak csupán egyszer, a legkorábbi, 1606-os levélben fordul elő (...ha ke[gyelme]d meg fogadangia). Az összefoglaló táblázat a korpuszból vett adatokkal mutatja be a XVII. századi Nógrád megyei írott szövegekből kihámozható igei paradigmát. kijelentő mód feltételes mód felszólító mód jelen idő E/3 létige: vagyon/vagion jőne E/3 egyéb ige: -n (megyén, tészen, viszen, veßen) T/3 létige: vágynak, vadnak, vannak múlt idő befejezett múlt ty3 palócos rövid alak: ett, meg esküt/megh Eskutt kezdette volna, hozót volna, jött volna, el lopott volna, vasarlott volna, volt volna, nem volt volna ty3 -t, -tt: löt, kelletett/kelletet, kezdette, eőriztetett kezdette volna, hozót volna, jött volna, el lopott volna, vasarlott volna, volt volna, nem volt volna T/3 tének 'tesznek' fordították, pusztítottak el vették volna, megh cselekedtek volna T/3 -tanak, -tenek: voltának /voltának, ettenek, jártának, tisztogattanak éghtenek volna elbeszélő múlt ty3 szollá, tilalmaza, hagya, kelleték T/3 tartozónak, ménének 99